Lányok ti, hogy "viselitek" ha a legjobb barátnőtök szebb nálatok, vagy ha épp ellenkezőleg vagytok?

Nem szoktam összehasonlítgatni magam a barátnőimmel.

Én úgy vagyok vele, ha valaki mellett kisebbségi komplexusom van, legyen az barátság vagy párkapcsolat, akkor az nem egészséges kapcsolat, és inkább befejezem.

A barátnőim között rengeteg féle lány van, de soha egyikre sem gondoltam úgy, hogy na, ennél én jobban nézek ki, de annál meg sz-rabbul. Ez se nekem se a barátságnak nem tenne jót. Nem fogok a barátaimmal versengeni ilyen hülyeségek miatt.

Nem is tudom. Az en legjobb baratnom utan mindig is doglottek a pasik. Varosiak, falusiak egyarant. Ha akarta , ha nem. Aki tetszik neki, mindig megszeri. En ertem sose eledtek a pasik, pedig nem tartom magam csunyanak, csak a szemelyisegem mas. Visszahuzodo es csondes vagyok, amit nem banok, en inkabb eloszor a kulsommel fogom meg azt a par ferfit. Mondtak is mar, hogy nagyon visszahuzodonak tuntem a tarsasagban, es nem gondoltak volna, hogy ilyen jo fej vagyok. :D intro tupus vagyok , na, nem fenyezni akarom magam. Csak kell egy kezdes a masik reszerol, hogy megnyiljak.

A baratnom hatarozott tipus, nagyszaju, viszont tipikus paraszt lany. Ha megszolal , arad belole a tanyasiassag. Tudjatok, az a ,, jóvanakkó,,.

De nem fel megmondani soha a velemenyet, o a tarsasag kozeppontja, a dumaja miatt sokszor felfigyelnek ra.

Mindketten falun nottunk fel, es ott is elunk, en is ilyen paraszt kislanynak nevelkedtem, de mikor bekerultunk a varosba suliba, en onnantol valahogy megemberesedtem. Rajottem, hogy gaz igy beszeleni masok elott, vagy kegalabbis en szegyelltem. Elkezdtem csinosan, noiesen oltozkodni, varialni a hajam, sminkelni, csajos cuccokat hordani, formalodott a szemelyisegem. Valahogy jobban tudtam illeszkedni ebbe a varosi formaba. A baratnom nem. Az o legcsinosabb ruha osszeallitasa a polo, farmer , tornacipo, megmaradt a parasztos beszed, nem igazan torodik magaval. Ha pl elmegyunk egy drogeriaba, es latunk valakit, aki tesztelei a teszereket, kepes tok hallhatoan mondani, hogy ,,na meg jo , hogy nem hilyepitsanak szulettem, hogy van ennek ereje ezekkel foglalkozni?,,

De egyenkent egyek vagyunk, attol , hogy megis masok, imadjuk egymast. Csak en ,, tovabb fejlodtem,, o pedig leragadt.

Azt akartam ezzel, hogy o jo valamiben, amiben en nem, es forditva is igaz. Mindketten a sajat modszerunkkel hoditunk. Ne akarj olyan lenni , mint a masik, hanem fedezd fel a te elonyos oldalad!

Én sosem hasonlítgattam magunkat, viszont voltak dolgok, amik rosszul estek néha. Pl. ő 170 cm, 53-55 kg. Mégis folyamatos téma, hogy ő mennyire kövér, folyton panaszkodik nekem is, hogy mennyire hájas disznó és fogynia kell. Én meg itt vagyok 163 cm, 66 kg. Jól érzem magam a bőrömben, de tudom, hogy van rajtam felesleg. És ilyenkor nem tudom, hogy mit vár, mit mondjak? Ő is látja, hogy "nagyobb " vagyok nála, szóval kicsit érdekes szitu.

Vagy amikor a családjával vagyunk, és megjegyzéseket tesz az exe mostani barátnőjére, hogy mennyire dagadt, hogy néz ki, kalácsképű stb. A lány kisebb nálam valamivel, és olyankor én csak ott ülök csendben, hogy oké... És akkor elgondolkozom, hogy vajon ha nem vagyok ott, akkor rólam is így beszélnek?

En alapbol büszke vagyok arra hogy ilyen bnöim vannak es közrjük tartozom. Valamiféle "klàn"érzesem van.

Csak akkor van ebböl bajom mikor az aktuàlis pàrom nekik bókol mellettem, kedvesen fogadjàk, de a hàta mögött "röhögnek"a képembe, hogy behodol nekik az èn baràtom, kivel jàrok en jesszus, en szegény szànalom.

Csak ezeket a helyzeteket nem tudom megoldani es nagy bajokat szülnek. A kapcsolataim minösége ez miatt romlik, igyekszem kerülni az ilyen helyzeteket, azaz szelektiven lenni hogy vagy a baratommal vagyok vagy velük azaz inkabb nem együtt, ami nekem kellemetlen,praktikàtlan igy nagyon,