Miért utálok lányként minden nőt aki a közelembe jön?

Szerintetek baj,hogy "utálom" a nőket?

Nagyon régóta ha egy lány a közelembe jön automatikusan odébb megyek, nem akarom,hogy egy nő hozzám szóljon. A női ismerőseim pedig nem érhetnek hozzám, mert nem tudom elviselni. Nagyon nehéz,taszítonak érzem ha a saját nemem megérint esetleg megölelne, megpuszilna pl köszönéskor. Próbálom kerülni az ilyen számomra kínos helyzeteket és kitérni.

Nem szeretem ha lányok vesznek körül, már kiskoromban is ellenszenvesek voltak nekem és sokat bántottak alsó tagozatos koromban, mert lúzer voltam és zárkozótt, szamár padban ültem, nem ment a tanulás sem, gyengén teljesítettem és mindenért leszóltak. De nem gondolom,hogy emiatt utasítanak el.

Már gondolkodtam azon is,hogy szakemberhez fordulok, nem értemi miért van ez. De sokszor nagy indulat van bennem, belső düh, ellenszenv amit nem mutatok ki soha, de nem megyek nőkkel sehova, ha idegeneket látok és csak annyit hallok,hogy hangosan csipogó hangon nevetnek és "sikongatós" hangot adnak ki, kiráz tőlük a hideg, sokkal krtikusabb vagyok, úgy érzem senkivel sem tudnék jóban lenni. Mert nem értenének, nem kedvelnének soha és sajnos képtelen vagyok arra,hogy egy lánnyal hosszan beszélgessek. Idegesít a hangja, minden nőies mozdulat, és nem szeretem ha közel állnak hozzàm, mert nincs elég terem. Az intimszférámba hatolnak sokszor, nekem a 15 lépes távolság kell. A meló helyemen volt egy lány aki folyamatosan érdeklödő volt, kedves, aranyos, de nem akartam,hogy az legyen, arra vàgytam,hogy hagyjon békén, ne bántson, ne beszéljen rólam senkinek, ne én legyek a téma, ne jöjjön közel hozzám.

NEM AKAROK SOHA barátnőket. Ez baj?

A férfiakkal nincsen bajom és hiszek a férfi nő közötti barátságban is, amit nem részleteznék most, mert megoszlanak a vélemények, mindenki mást gondol erről, de kb nagy %-a càfolná.

A férfiak közelebb jöhetnek, a véletlen érintéssel nincsen baj. Nem idegesítenek, nincsen gond. Minden természetes és no probléma. De a nők...menekülök minden lány elől.

Szeretnék fiú barátokat, csak nehéz talàlni, mert van akinek más célja van. Párkapcsolatom meg volt, de nem akarok soha, mert az csak bonyolult, egyszer úgy is mindennek vége lesz én pedig senkinek se lennék elég, nem szeretem azt sem,ha valamiben korlátoznak, szabályokat állítanak fel, féltékenykednek, birtoklóak, mindent illik megosztani azzal aki a társunk, pàrunk, de erre nem lennék képes, mert félnék,hogy nem tudok megfelelni az elvárásoknak, a szextől is nagyon félek és senki rám sem nézne, mert àtlagos vagyok, nem valami szép, a tudásom meg kevés és nem vagyok valami okos lány, sosem voltam jó semmiben, nincsenek barátaim, nincsen múltam, nem tudok miről beszélni, tapasztalataim sincsenek, semmi. Csak pàr barátot akarnék vagy 1-et. De ez csak férfi lehetne.

Szerintetek mi lehet a baj velem? Tudom,hogy beteg vagyok, nem valami okos, és olyan mintha gyerek lennék még, de nem megy a fogalmazàs sem, nem tudok összerakni pár értelmes mondatot sem. Pedig fejlesztem magamat és tanulok sokat. Van esélyem olyan embert talàlni aki elfogad? Ha igen, szerintetek hol? És melyik korosztàly célozzam meg? Nem megy a barátkozàs, bàtortalan vagyok és lúzer alkat, külsőre is átlagos nagyon, tehát tényleg csak barátot akarok majd egyszer. A koromat csak privátban írom meg.

L