Vannak itt olyanok akiknek tényleg nincsenek barátai, haverjai?
Nem ítélkezni akarok, csak kíváncsi vagyok hogy vannak-e ilyen emberek és ha igen, akkor leírnátok hogy hogy jutottatok idáig, mi az oka?
Nekem voltak barátaim még az általánosban, viszont középsuliban nem igazán tudtam beilleszkedni. Nagyon rossz osztályom volt, én pedig nem kértem belőlük. Az általános iskolai barátok pedig szépen lemorzsolódtak. Egyetemen sem voltam valami társasági ember, mivel nagyon sokat dolgoztam és csak azokra az órákra jártam be, amikre tényleg nagyon muszáj volt. 1-2 emberrel sikerült kialakítanom beszélgető viszonyt, de nem találkoztam velük órák után kb. soha.
Egyébként már megszoktam, hogy egyedül vagyok. Egyáltalán nem érzem magam magányosnak és nem is hiányoznak a barátok. Van barátnőm, akivel együtt is élek, néha "cikiz" emiatt, de csak mosolygok rajta :)
24/F
Nekem nincsenek. De pasim sem. Szerintem mondjuk a barátok hiánya rosszabb.
Egyszerűen máshol élnek. Ők Pest környéki városokban, én a fővárosban. Suli után nem volt okuk feljönni. Elég rossz néha.
Általános iskolában volt egy pár, de más sulikba mentek és megszakadt a kapcsolat.
Középiskolában nem voltak barátaim. Az osztálytársaim zaklattak, magántanuló lettem mert nem bírtam.
Egyetemre levelezőre jártam, nem voltam olyan idegi állapotban, hogy nappalin elviseljem a sok fiatal társaságát. Féltem, hogy megint kikezdenek. A levelezőre ritkán jártam be, nem igazán lettek barátaim. Jól kijöttem a többiekkel meg minden, de tanfolyamon kívül nem találkoztunk.
Idén másik szakra fogok menni, szintén levelezőn. Most sincsenek barátaim, de nem is vágyom rá, hogy legyenek.
Jól megvagyok egyedül. Kapcsolatom se volt, nem is lesz. Arra még kevésbé vágyok, mint a barátokra.
12
osztálytársaim zaklattak,kikeztek...
De nem minden ember ilyen! Ettöl még nem kell feltétlen barát,barátok nélkül élni. :(
Nekem egy barátom van, de ő az ország másik végén lakik, ritkán találkozunk, a másik aki volt, meg külföldre költözött pár éve.
de most annyira problémás az életem, h nehézkes is lenne a barátkozás.
nálam ez úgy volt, h általánosban voltak még (ál)barátaim, akikkel fociztunk, eljártunk biciklizni.
igazából nem voltak igazi barátok, de nem akartam egyedül lenni.
aztán szintén ezért gimiben 1-2 emberrel még összejártam, de ők sem voltak igazi barátok.
később más gimibe kerültem, ott már nem erőltettem a dolgot, ahogy fősuliban sem, szinte mindig egyedül ültem.
most már csak olyanokkal kezdenék barátkozni, akik tényleg megbízhatóak toleránsak etc. csak azért, h ne legyek egyedül, már nem.
hozzáteszem több dolog miatt is eléggé más vagyok, mint az átlag és nem érdekel piálás bulizás, inkább beszélgetés, biciklizés, kirándulás.
én viszont elég magányosnak éreztem magam mindig is. de hát ez van, ez már nem fog változni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!