Vannak itt olyanok akiknek tényleg nincsenek barátai, haverjai?

Igy ahogy leirtad kb. Viszont nekem nincs barátnöm.

Nincsennek barátaim,mivel nem tartom a kapcslatot emberekkel csak online.Szóval ezek olyan emberek akikkel még személyesen nem találkoztam.ennyi

Nekem sincsenek barátaim. Nem igénylem a társasági életet.

(24/F)

Nekem sincsenek barataim. Kozepsuliban meg voltak, tarsasagi ember voltam. Aztan elkerultem egyetemre, 120 km-re onnan ahol felnottem, lettek uj baratok, ott is rendesen aktiv tarsasagi eletet eltem.

Egyetem utan kulfoldre mentem, es a minta ismetlodott, a regi baratok mar nem kerestek, nem volt kozos pont, kozos tema. Pedig en kerestem oket, mert nem nagyon voltak odakint ismeroseim, jol esett volna a "tarsasag", de egyoldalu volt az erdeklodes, szoval lettek kint uj barataim. Aztan mikor haza koltoztem, probaltam ujra megkeresni az itthoni baratokat, de nagyon szetszeledt a tarsasag, es nagyon felszinesek lettek a beszelgetesek. Akkor rajottem,hogy a baratokat leginkabb a helyzet szulte, es nem valodi baratsagokrol beszelunk.

Azota megint uj varosban elek (munka miatt koltoztem ide), de itt mar valahogy igenyem sem volt nagy baratsagokat kotni. Egy-ket felszinesebb baratsag kialakult az elejen, de lehet mar en vagyok tul bizalmatlan, vagy mar en nem adok bele eleget, igazabol rajottem, hogy enelkul is tokeletesen megvagyok, nincs alkalmi meg erdek baratokra szuksegem, meg amugyis eleg nehezen bizom mar meg az emberekben.

A kollegakkal jo a viszony, neha-neha munkan kivul is talalkozunk egyik masikkal. Parkapcsoltban elek, es a parom is munka miatt koltozott ebbe a varosba, tehat neki sincsenek itt olyan igazi baratai, bar o sokkal tobbet jar el, konnyebben ismerkedik.

Nekem sincsenek. Ha voltak, akkor is pszichés betegek többnyire, valahogy vonzom őket.

Kb. az évek folyamán jutottam el ide. Szeretnék magamnak barátokat, de félek a velem egykorúaktól, és nem tudom hogy kell barátságot kialakítani valakivel, vagy csak "szocializálódni". Nem érzem magam jól így, de nem tudom mit kéne tennem, annak ellenére hogy a pszichológusomhoz rendszeresen járok. Disszociatív amnéziám van, a gyerekkorom egy részére nem emlékszem. Őszintén szólva nem is sajnálom, amire emlékszem, az is borzalmas. Gondolom ez az amnézia, és hányattatott gyerekkor vezetett ide.

14/L