Hol és hogyan tudok hivatalosan (kórház, klinika, stb) diagnosztizált autista/aspergeres srácokkal/lányokkal barátkozni?
Teljesen úgy érzem, hogy a neurotipikus emberek nem értenek meg engem és magányosnak érzem magam úgy is, hogy van barátnőm (nem együtt lakunk, nagyon messze élünk egymástól). Baráti közösségem nem alakult ki, így szerintem normális, hogy 27/F-ként próbálok keresni barátokat. Rosszabb lenne ha nem.
Igazság szerint lányokkal szívesebben barátkozok, mert lelkizősebbek és erősebb baráti kapcsolatokat alkotnak azzal akivel barátok. Srácokat se taszítok el, de többnyire nemigen tudtam srácnak megnyílni és furcsán érzem gyakran magam, hogy hogy is kezeljem ezt a helyzetet. Nehéz ez nekem, össze vagyok zavarodva a személyiségemet és az utamat illetően, nem igazán látom át a szociális helyzeteket.
27 évesen már nehéz barátkozni az a helyzet. Főleg ííígy.
Én 21 leszek gyerek és tinikoromban sok barátom volt akiket idővel elvesztettem és már 19-20 évesen nem tudok újakat szerezni mert mindenkinek meg van a baráti köre ilyenkorra. Persze akad egy két ember de ezek közel sem olyan mély barátságok amik régebben voltak.
Mondjuk itt!
Jómagam 10 évesen kaptam diagnózist a Vadaskertben.
Hasonlóan érzek hozzád.
Hová valósi vagy?
Ha gondolod, írj!
22 éves vagyok.
#1 Nekem egyáltalán nem alakult ki baráti köröm, teljesen magányos vagyok az állapotom miatt.
#2 Nem válaszoltál a kérdésre
#3 Nem tudom, hogy itt hogy kell barátkozni egyáltalán. Sőt azt se tudom, hogy egyáltalán hogy kell barátkozni.
#4 - Diagnosztizáltak kórházban aspergerrel engem, emellett több szakember az alapítványoknál azt mondták, hogy ez egy fajta autizmus. Tehát nem két különböző dolog. Igazi autista és aspergeres vagyok egyszerre. És beszéltem diagnosztizált aspergeressel, de nem vagyok képes vele barátkozni, mert nem mutat hajlandóságot, hogy gyakran kommunikálhassunk.
#5 Nem tudom, hogy csinálod a barátkozást, mert ez számomra egy ismeretlen forma. Valahogy az embereknek gyerekkoruktól egyszercsak megy. Ha meg én próbálkozom, akkor menekülnek előlem, elegük lesz belőlem, kiakasztom őket, meggyűlölnek engem, önzőnek tartanak, meg miegymás. Kifejezetten fáj, hogy egymást szeretik, de engem meg senki. Nincs szükségem diagnózisra, mert mint mondtam, hivatalos intézményben lettem megdiagnosztizálódva. Aspergeres vagyok, gyógyíthatatlan beteg. Ezt mondták nekem az orvosok. És igazuk van, mert nem egészséges az, amilyen életet élek. És fogalmam sincs, hogy tudok változtatni. Kifejezetten gyűlölöm azokat, akik minden ismeretség nélkül odavetik nekem, hogy kapjam össze magam és változzak meg és nőjek fel, mert nekem szakemberre van szükségem, aki ezeket megtanítja nekem és megterápiáz engem. És olyan szakember is kell, aki elhelyez engem dolgozni, mert magamtól úgy néz ki, hogy erre se vagyok képes, hogy munkát szerezzek és amúgy se vagyok alkalmas fizikai munkára.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!