Mit tegyek, ha én vagyok a harmadik kerék?

Átérzem. Nekem a legjobb barátnőmet vette el egy lány amikor bekerült a csoportunkba. Én is csak velük lógtam. A legjobb az ha leépíted őket, nekem is ezt kellett csinálnom mert egyszerűen éreztem hogy nem akarnak maguk között és volt bennem annyi tisztelet magam iránt hogy nem akartam bénának tűnni.Pletykáztak rólam meg kiközösítettek. Persze a lány már megbánta de az ilyen igazából sose volt barát.

Azért azt hadd tegyem hozzá, hogy ebbe most nem kell beletörődnöd, inkább próbálj... túllendülni a dolgon; értsd: önállósodni. Szervezz magadnak programokat, hívj Te el embereket ide-oda, járj el színházba/moziba/koncertre egyedül,stb. Hozzá kell szoktatnod magad ehhez, hogy később könnyebb legyen. Nem baj ám, ha nincs Legjobb barátod. Az olyan úgyis nagyon ritka. De tudj bánni a lehetőségeiddel, ne süppedj bele a magányba, ne távolodj el az emberektől még inkább ("csak mert" ők barátok és nem legjobb barátok).

Én fiú vagyok, de át tudom érezni amit írsz. Nekem előző évben, egyetemen volt hasonló, 3-an jártunk be egy környékről, az érdeklődési kör is hasonló volt, szóval jó haverok lettünk a karon, eleinte nagyon nagy volt az összhang, dumáltunk egymással, csajokkal, más haverokkal minden, de aztán pár hónap után ők inkább egymással dumáltak meg a csaj barátjukkal, akivel ők jóban voltak én meg nem (részben egy félreértés, részben pedig amiatt, mert alapból a csajokkal kevésbé jövök ki). Volt hogy a másfél órás előadás alatt nem is szóltak hozzám, csak egymással trécseltek, én meg mobiloztam. Olyan is volt hogy nem is ültek oda mellém. Na ez megtörtént 3-4 alkalommal, vettem a lapot és megfordítottam a helyzetet: én lettem az aki le se sz-r-ta őket. Mert szerencsére nem csak velük voltam jóban, volt csomó más ismerősöm, haverom is. Látványosan mindig máshoz ültem, mással dumáltam, 10-ből 9-szer így volt, a maradék egy alkalommal meg (amikor kevesen voltunk, így csak ők ketten meg az a csaj voltak, plusz néhányan akiket nem ismerek/kedvelek), akkor simán leültem egyedül, és kivételesen figyeltem az előadásra. A következőn meg megint más haverokkal ültem és dumáltam. Ennyi. Pár nap után érdeklődtek hogy mi a bajom (milyen ironikus...), erre nyíltan megmondtam hogyha ők lesz-rnak akkor én is őket, erre jött a nagy színlelt meglepődés hogy miért mondom ezt, erre annyit reagáltam hogy nem kell hülyének nézni és otthagytam őket. Legjobb barátok azóta sem lettünk de meglepő módón nem is hidegültünk el egymástól, ha pl. csak egyikük van akkor általában azért ő velem ül vagy a közelben. Az a csaj meg utál engem azóta is. XD Amit ebből ki akartam hozni, az az hogy nem kell erre ráparázni, keress más embereket, sokan vannak körülötted, ha csak elhanaygoltak akkor majd észbe kapnak, ha pedig amúgy sem érdekelnéd őket akkor kár rájuk pazarolni az időt. Senkinek ne legyél a lábtörlője.

Szia. Teljes mértékben átérzem a problémád, nekem ugyanez volt, csak én sajnos ott rontottam el, hogy mikor a két barátnőm kizárt a hármas barátságból, én befordultam, és nem próbáltam másokkal barátkozni, így aztán nem is nagyon lettek barátaim a gimis osztályban. Szóval tanulj a hibámból, nyiss mások felé. Habár tudom, ez se könnyű, amit utoljára írtál, azzal is ugyanígy vagyok, engem is mindig mások találtak meg, mások kezdeményeztek, és nem tanultam meg ismerkedni.

Ismerős a helyzet pont most volt ugyanez velem, hogy hárman voltunk és hát én maradtam ki, de ugy döntöttem hogy nem harcolok olyanok barátságáért akik nem akarják úgy mint én, vagyis nem fogok mások után futni, majd jön másik barát aki szívesen tölti velem az idejét és beszélget velem és nem kell küzdenem azért hogy meghallgassanak. Persze nekem is nehéz döntés volt ezt meghozni, de nem szeretem ha szórakoznak az érzéseimmel, jó vagyok ha nincs ott a másik fél, viszont ha ott van akkor semmibe vesznek. Amugy én is így vagyok hogy most hogyan nyissak az osztályom felé mert biztos hülyének néznének ha random odamegyek azokhoz akikkel kb 3 éve alatt nem beszéltem még😂 kicsinek tényleg könnyebb volt ez a barátkozás 😢