Csak én vagyok ilyen magányos (barátok nélkül)?

Sokan vagyunk ilyenek, lehet klubot kellene alapítanunk :D Nálam is így történt: középiskolában volt egy nagyon jó társaságunk, buliztunk, jártunk ide-oda, mindig mondtuk, hogy utána is megmarad majd a barátság... hát utána egyedül én elkerültem egyetemre kicsit messzebb, ahol nagyon rosszul éreztem magam, nem találtam a helyem, magamba is fordultam emiatt később :( Próbáltam a régiekkel tartani a kapcsolatot, de konkrétan leszartak, nem nagyon reagáltak ha kerestem őket, de a legrosszabb az volt, hogy láttam, hogy ők együtt ugyanúgy egy csapat, csak én hiányzom (vagyis nem hiányzom) közülük. Ezt az egyetemet, egy év után lecseréltem, hazamentem, gondoltam most biztos jó lesz, újra... hát nem. Most ami "barátság" esetleg van egyetem, inkább kollega viszony, szerintem diploma után nem nagyon maradunk kapcsolatban. Már eljutottam arra a szintre, hogy ha nem hát nem, nem futok olyanok után, akik válaszra sem méltatnak, csak szar egyedül. Bónusz, hogy 5éves kapcsolatom is az utolsókat rúgja.

Szintén 24/L

Utolsó: azt veszem észre, hogy ahol többen vannak, az mindig morzsolódik le, valaki tuti megszívja. Most már eljutottam oda, hogy csak 1v1-ben barátkozok, mert ahol többen vannak, ott mindig vagy én, vagy más, de ki lesz rekesztve. De amúgy nagyon idegesítő, hogy a legtöbb ember csak teszi a szépet, tényleges barátkozásra alkalmatlanok, mert majdnem mindenki játszmázik csak.

Viszont tényleg nem érdemes futni senki után. Maximum 1-2 alkalommal bepróbálkozni, aztán ha nincs meg a kellő érdeklődés, akkor "arra van az ajtó". Egyszer csak kell lennie valakinek, aki tényleg barátkozni szeretne.

22F