Van itt valaki, aki nagyon szeret élni? Tiszta pozitív beállítottságú, életvidám?

Én xD mikor a mániás periódusban vagyok.

Egyébként nem...akkor sem vagyok életvidám, csak mindent leszarok és úgy érzem mindegy, emiatt mindenen röhögök.

Én igyekszem nyugodt, boldog ember lenni és az élet jó részét nézni.

A rossz dolgokat próbálom minél hamarabb elengedni. Vagy próbálom alapból nem felhúzni magam apróságokon, nem belemenni felesleges konfliktusokba.

Én amúgy azt vettem észre, hogy kicsit gyermeki szemmel kell nézni a világot. Egy gyerek sokkal tisztán látóbb, nyitottabb, céltudatosabb. És még mer álmodni. Nem olyan rosszindulatú proli mint a magyar felnőttek nagy része.

Csak összehasonlítások:

Országok:

Gyerekként: Micsoda városok, tájak, milyen emberek, kultúra.

Felnőttként: Trump, Merkel, Putyin, politika, mindenki terrorista.

Autók:

Gyerekként: csodáltuk őket, álmodoztunk hogy ilyenünk legyen, holott valahol tudtuk hogy valószínűleg sosem lesz.

Felnőttként: Politika, dízelbotrány, meg elég megnézni hogy a "szuper kocsik" alatt a 90% jön a mocskos gazdagok szöveggel.

Nyaralás szintén zenész.

Olvasnak egy cikket róla és megy a mocskolódás meg a büszkeség hogy ők bezzeg 10 éve a Balatonon sem voltak. Meg megy a pocskondiázás hogy aki nyaral mind köcsög gazdag meg amúgy is minden ország gonosz EU meg terrorista.

És az ilyen emberek akkor is lenéznek, ha azt merem mondani hogy szeretem a munkám és nem csak kötelező 8 óra minimálon. Vagy akkor is ha vannak céljaim, álmaim, hogy mi az hogy én többet akarok mint ők...

Vagy ha nem folyton a politikát nyomatod meg a szart akkor szintén úgy kezelnek hogy te vagy a hülye mert a pozitívságod csak "burok"...holott ők élnek egy burokban :D

Vagy itt is vannak olyan kérdések hogy:

Mi baja hogy folyton humorizál?

Milyen problémáját akarja elfedni a boldogsággal?

Az emberek nagy része a szomorúságot és a szart veszi alap állapotnak, és abból indul ki hogy a boldog ember is valójában szomorú.