Miért válik valaki nagyon szimpatikussá már első ránézésre és első beszélgetéskor? És miért antipatikusak bizonyos emberek?

Személy szerint nekem elsőre az tud unszimpatikus lenni, ha valaki nagyképű vagy rendkívül fapofa. Kiráz azoktól a hideg, akik nem tudnak egy kicsit se mosolyogni...

Viszont elsőre szimpatikus, ha érdeklődő, együttérző, tud mosolyogni, nevetni. Nem utolsó sorban szerintem a köszönés is sokat számíthat. Sose szerettem, amikor kezet fogok akár valamelyik kollégával és köszönés közbe vagy a plafont bámulja, vagy a padlót... ha köszönök, megadom azt a tiszteletet, hogy szimplán belenézek a másik szemébe. Szerintem ennek alapvetőnek kéne lennie. Nekem ez a véleményem.