Amikor kezet fogunk valakivel, a kézfogás milyensége és minősége, az bizonyos formában meghatározza az embert a másik szemében, olyan első benyomásnak tekinthető. Testbeszéd?
Pszichológusok, pszichiáterek, tanárok, főnökök ítélkeznek emberek tulajdonságáról kézfogás alapján.
Nem egyszer mondták már hogy határozott a kézfogásom, ezt pozitívan értették. Amit viszont nem tudnak, hogy én direkt módon figyelek a helyes kézfogásra például interjún, hogy már az elsők közötti benyomás pozitív legyen. Ezt még egy tanáromtól hallottam, megmutatta milyen a jó kézfogás.
De én egy totál bizonytalan és határozatlan ember vagyok.
Most akkor mi ez az egész? az emberek képzelegnek? A kézfogást meg lehet tanulni, bizonytalan ember is foghat határozottan kezet. Egy depressziós ember is tud úgy sétálni az úton, hogy kihúzza magát és emelt fővel jár. Ily módon akkor leszűrhető e egyáltalán a testbeszédből az, hogy ki milyen ember?
válasza:"Egy depressziós ember is tud úgy sétálni az úton, hogy kihúzza magát és emelt fővel jár. "
biztos, hogy nem!!!! ha már kihuzta magát, akkor nem tud "magába roskadni" :-)
a kézfogást nem lehet mimelni. az olyan, amilyen, olyan, mint mi magunk.
iszonyodok a lanyha kalácspuhaságu kézfogásoktól.
egy kézfogás legyen határozott, és közben nézzünk a másik fél szemébe.
ez vagy bennünk van, vagy nincs.
Tanulni lehet, dolgozni lehet magunkon, és ha jól csináltuk, akkor magabiztossá válunk, és a kézfogásunk is olyanná válik)
Igen, ez az oldala is igaz, amit írtál, köszönöm a választ :) De a tanárunk meg akarta velünk taníttatni a jó kézfogást, nem mondta, hogy ha nem vagyunk olyanok, akkor úgysem tudjuk elsajátítani. Bár emberből van, ő is tévedhet :)
Azt, hogy egy depressziós ember tud emelt fővel járni. Dehogynem! :D Hát csak gondolj bele, ha nem gerincsérült, igen is ki tud egyenesedni, és felemelni a fejét! Ennyi az egész! Az már más kérdés, hogy a szeme halott és semmi kisugárzása nincs...
válasza:"Azt, hogy egy depressziós ember tud emelt fővel járni. Dehogynem! :D Hát csak gondolj bele, ha nem gerincsérült, igen is ki tud egyenesedni, és felemelni a fejét! "
hát persze, hogy ki tud (tudna!!) egyenesedni, de az emelt fővel járás nem egy depressziós lelkileg instabil ember tulajdonsága.
viszont, ha már a mindennapokban tud igy járni, mindig mimelés nélkül, akkor viszont már bucsut intett a depressziónak!!!
válasza:jut eszembe.
egy depressziós ember alapjáraton nem keresi a másik tekintetét!!!ha netán találkozik is a tekintet, zavarba jön, és nézi a plafont, vagy csak egyszerüen félre néz.
a magabiztos, lelkileg nem terhelt egyén viszont a szemébe néz az embereknek, és nem horgasztott fejjel "puposan" fejét a vállai közé huzva jár.
a "jó kézfogást" (???) lehet, hogy meg lehet tanulni, de őszintétlen.
egy üzleti kapcsolatnál pl. pillanatok alatt lejön, ha az ember kézfogása nem magától jön.
de minden tanulható! a pozitiv hozzáállás, a magabiztosság, minden.
az a baj, hogy sokan már gyerekkorukban "tönkremennek" aláássák az önbizalmukat, "lehülyézik" "te erre se vagy jó" nincs dicséret, nincs biztatás :-(
ezek a gyerekek felnőtt korukra bizony megsinylik ezt a helytelen szülői hozzáállást, és nagy mázlijuk van, ha meg tudnak változni.
sok ilyet olvasni itt az oldalon is((( és bizony az életben is látni, elég az utcán végigmenni,vagy jármüveken figyelni az embereket (( időnként elkeseritő(
Hát. Megmondom őszintén nem tudom. Akkor lehet magamat értelmezem félre. Én is úgy gondolom, hogy a kézfogás bármilyen, ha nem magától jön, érezni kellene! De akkor miért mondták többen, hogy jó a kézfogásom? Az én önbizalmam... hát az nem igényel kommentárt, bár ezt csak az tudja aki ismer, ide csak annyit, hogy semmi határozottság nincs bennem. Hosszú ideje magamba vagyok zuhanva, megrekedtem, sötét gondolataim vannak... mégis ha arról van szó, hogy tudom, hogy most azt kell mutatnom, amit várnak, például hogy ne veszítsem el a munkámat, akkor ideig óráig képes vagyok megerőltetni magam, mosolyogni, kihúzni magam, még magammal is elhitetni hogy jól vagyok. De a tények magukért beszélnek, ettől a problémák nem fognak eltűnni vagy megoldódni. És ha valaki a dolgok mögé lát, talán átlátja a megjátszott szerepet is, és látja hogy nincs jól, csak úgy tesz, mint aki jól van.
Én magamból kiindulva ítéltem úgy, hogy ha valakiben van elég erő, akkor igen is ki tudja húzni magát, de persze ezt direktből, spontán nem fog jönni. Testtartásról beszélek elvégre, nem kisugárzásról. De ez testbeszéd viszont, bizonyos szinten előítéletnek tartom ilyen szempontból.
De mivel írtad is, hogy tanulható a magabiztosság, pozitív gondolkodás, lehet én már megtanultam, és tudom alkalmazni, ha nagyon muszáj, bizonyos ideig. Sok energiát kivesz belőlem, mikor mást kell mutatni, mint ami van, mert belül tudom mi van. És amikor nem lát senki, már felesleges megjátszanom magam saját magam előtt, és azok előtt.
Ez már más téma viszont. Lehet hülyeséget kérdeztem alapjáraton. Azért köszi a választ
Kézfogásról:legyen határozott,és egyértelmű.Meg az a sokat eldöntő szemkontaktus.
Necsak úgy odab****a mint egy elfuserált buzgár,közben meg a Holdat nézi.Az ilyeneknél azt csinálom(ha egyszer már ő jött hozzám),hogy a megszokottnál jóval erősebben rászorítok több másodpercig. :D :D
A másik kategória az "itt a kezem nem disznóláb".Kézfogás után meg bever kettőt a páciensnek.
Szerintem sokat elárúl egy emberről a kézfogása,a butaság ellen meg nincs mit tenni.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!