Miért nem tudok jó barátokat/barátnőket találni?

Mindig is nyitott voltam őszinte, jó barátságra. Sokat segítettem az embereknek. Jóindulatú, békés természetű vagyok.

25 éves koromban költöztem Budapestre, és 23 éve élek itt. A kezdetben sajnos szembesültem azzal, hogy nem kedvelik a délvidékről származó embereket. Gyakran bántottak ez miatt és megaláztak.

Pedig gyermekkoromban nagyon jó iskolákba jártam és jól tanultam, egy szép országban éltem, és rendes, kulturált családban.

Nagyon reméltem, hogy Budapesten idővel befogadnak.

A helyzet azonban egyre rosszabb lett. Nem olyan régen dolgoztam egy hivatalban, ahol folyamatosan megaláztak a származásom miatt.

Olyan munkát kaptam, amit senki nem akart csinálni. Még a főnöknő is bántott, azt mondta, hogy - ha valami nem tetszik, vissza lehet menni az országba, ahol születtem. Végül fölmondtam.

Visszatérve a barátságra: amióta itt élek, próbálok barátkozni. A jóindulatommal sajnos visszaélnek, kihasználnak, és általában csak akkor keresnek meg, amikor valamire szükségük van.

Soha nem kérdezik, hogy én hogy vagyok, és nekem soha nem segítettek, amikor erre szükségem lett volna.

Vidéken sok ember azt állítja, hogy "a Budapestiek ilyenek".

Remélem, hogy ez nem így van.

Egyébként, sok budapesti lakós vidékről származik, felnőtt korában költözött ide.