Ti voltatok úgy, hogy egy "barátotoknak" sem vagytok fontosak, csak ők nektek? (bővebben lent)

Én is szívesen ragaszkodok a barátokhoz, de ők csak kihasználnak. Nem tekintenek barátnak. Ha gondolod beszélgethetünk.

Nekem volt egy ilyen baratom. Az asszonnyal egy helyen dolgoztuni, igy keveredtunk ismeretsegbe. Aztan kiderult, hogy a lanyaink egy csoortba jarnak ovodaba. Lenyeg a lenyeg, elkeztunk osszejarni csaladostol. Tobbnyire mi mentunk, ami akkor valahogy nem tunt fel,mert ok is jottek, de csak akkor,ha valami sutes-fozesre hivtuk oket. Ok soha nem hivtak minket pl:borgacsozni, de ez sem tunt fel. Ha valami kellett,alig lehetett oket elerni telefonon, de mindig mikor mar ugy voltam vele, hogy menjenek a sohivatalba,akkor odatettek magukat,es valami olyanban segitettek, amit nem, vagy csak nagyon nehezen tudtam volna megoldani nelkuluk. Ezzel sokaig tarthato volt ez az ugynevezett baratsag. Aztan egyszer a ferjem elvitte magaval maszekolni a ferfit. Addig-addig ugyeskedett ott a draga,hogy a ferjemet kiturta a munkabol. Ott lett vege a baratsagnak, es onnantol kezdve meg tovabbi finomsagok is derultek ki. Csak azert irtam le ezt ilyenhosszan, mert ugy latom, te is hasonlo vagy, mint mi.