Ha csak nyávognak nekem az ismerőseim, mit csináljak?

Biztos sokan vannak úgy, ahogy mostanában én: Az ismerőseim sosem keresnek, de ha én keresem őket, csak nyávognak. Ott kezdődik, hogy inkább ismerőseim, mint barátaim vannak, akikkel pár havonta összejövünk bulizni. Ott jó arc vagyok, én vagyok a vicces, mindenkihez van jó szavam, én megyek körbe stb, de bulin kívül senki sem keres, érdeklődik irántam. Ha én keresek meg mást, akkor az a beszélgetés hamar lemegy, vagy nyafognak nekem, amikor totál nem azért kerestem fel. Vagy régi ismerősökkel próbálok beszélni, az sem vezet több eredményre. Olyan feleslegesnek érzem, hogy mindig én menjek más után. Van egy haverom ezer éve, ő lassan már csak nyafogni tud nekem, minden beszélgetésünket nyafogással kezdi. Ilyenkor meghallgatom, tanácsot adok, de már zavar, hogy csak ez megy. Ha meg nekem lenne valami, semmi együttérzés, max egy kezemen megszámolom hányszor. A legrosszabb, hogy velem állandóan depizni akar és beb*szni... Akármit csinálunk, ő inni akar és depizni. Már ott tartok, hogy lassan kerülöm és inkább egyedül döglök otthon, mert lehúzónak érzem. Én mostanában minden téren padlón vagyok, de nem fogom ezt másokra terhelni, mert nem azért beszélgetek másokkal, hanem azért, hogy addig se gondoljak a saját bajaimra.

Olyan rossz érzés, nincs más lehetőségem emberekkel kapcsolatba lépni, csak ez az egy ember, de olyan érzés, mintha valamiért kerülnének direkt. Pedig próbálok normális lenni. Nem balhézok, humoros vagyok, nem beszélek ki mást stb. Mostani ismerősi körömben pedig van, hogy fúrják egymást, sőt, XY miatt páran ki is estek mert neki baja volt vele. Folyamatos drámázás, ez meg nem az én műfajom.

Ti mit tennétek ha ilyen helyzetben lennétek?