Más is érzi úgy, hogy a barátai élete halad előre míg saját maga csak egy helyben áll?

Igen, én is teljesen ezt érzem:(

A fő probléma ezzel az, hogyha egy barátom/barátnőm összejön valakivel, akkor én megszűnök létezni, ami valahol természetes, valahol meg túlzásnak is érzem, amit egyesek művelnek. Szóval nem csak én érzem így, hanem sokan éreztetik is ezt velem, pl. nem hívnak meg bizonyos programokra, stb.

Eddig mindig találtam magamnak valahogy új társaságot is ilyenkor, könnyen össze tudok haverkodni emberekkel, de ennél mélyebb kapcsolatokat kiépíteni már nehezebben tudok, illetve ott is sose lehet tudni, hogy hogyan változik az élet.

Igen, én is ilyen vagyok, azonban attól, hogy valakinek van saját családja, gyereke, stb., még nem jelent semmit, mert ki tudja, hogy a 4 fal közt mi megy...

Szóval ha van munkája az embernek, akkor már van miért felkelni. Senki sem több vagy kevesebb, mert valamiért kilóg a sorból - vagy legalábbis úgy érzi, hogy kilóg.

Én is így érzem. Nekem is egy párkapcsolat hiányzik, sabil munkahelyem van, amit szeretek is.

Más barátnőmnek ott a barátja, akivel már kb. gyereket akarnak tervezni, és ő külföldre megy ki takarítani, mégis boldog, én pedig nem, pedig jó munkahelyem van, de egyedül vagyok mint a kisujjam.

Én is így vagyok vele,egy ideig úgy éreztem hogy haladok előre mert volt kiért élnem volt kit eltartsak,de amióta ez megszűnt,egy helyben állok olyan vagyok mint az álló víz.se jobbra se balra...

25/f