Veletek milyen gyakran fordul elő, hogy valaki megszólít titeket az utcán/bevásárlóközpontban/egyéb helyen?

Nem lennék zavarban. Anno. már kiálltam 400 ember elé beszélni, na akkor zavarban voltam. :D

Ha látom valakin, hogy jó a kisugárzása, ápolt, normálisnak tűnik, akkor nem küldeném el gyanakvóan, nem kezdenék el azon gondolkodni, hogy "Hú, biztos drogos."

Tudom, hogy nem szoktak. Gondolkodtam is rajta, hogy miért nem és arra jutottam, hogy:

- Kár lenne ennek a hiányát azzal magyarázni, hogy "ilyet nem szokás csinálni", mert a társadalom és a normák folyamatosan változnak, elég a nemi szerepekre gondolni, azok is az utóbbi évtizedekben elég szépen elkezdtek megfordulni, a nők kezdenek férfiasak lenni, a férfiak pedig nőiesek. Régen nem volt szokás, hogy a lányok/nők kezdeményezzenek, ma pedig látni erre példát. Ha ilyen dolgoknál telibe lehet szarni a szokásokat, akkor más dolgoknál is. Elvégre mindenki úgy éli az életét, ahogy azt szeretné. Ha az életvitelével nem árt másoknak, akkor azzal nincsen semmi gond.

- Na, de ha valaki bele mer szarni a normákba és a megszokottól eltérően mer viselkedni, akkor még is mi lenne az a hátráltató tényező, ami akadályozna bárkit abban, hogy bárkivel szóba tudjon elegyedni és kapcsolatokat építsen? Arra jutottam, hogy nem más, mint a szükséges tudás, tapasztalat hiánya.

Furán hangozhat, de nekem ez egy olyan célom, mint például egy diploma megszerzése. Szóval addig fogok gyakorolni, kísérletezni, ameddig az emberek többségének nem lesz pozitív reakciója, visszajelzése 1-1 ilyen spontán beszélgetésre. Kicsit furán hangozhat :D Pedig csak lelkes vagyok meg úgy érzem, hogy most megvan a szükséges motivációm ahhoz, hogy ezt a célomat megvalósítsam.