Ez így bunkóság lett volna tőlem?

Múlthéten megismerem egy srácot neten akivel beszélgettünk és az elejèn normálisnak tűnt, talán kicsit érettebbnek is mint a velünk egyidősek és ennek örültem.

Belevágok a közepébe. Mondta hogy volt egy csaj akivel 5 évig beszélt, találkoztak is, de egyszer csak a csaj azt monta, hogy nem akar vele találkozni. Kérdeztem tőle hogy mit mondott, hogy miért nem akar találkozni, erre a srác mondta, hogy nem tudja, mindig kitalál valami ürügyet, hogy miért nem ér rá. Gondoltam ennek azért megvan az oka, mert ha valakit kedvelek akkor nem talàlgatok ki mondvacsinált dolgokat hogy miért nem akarok vele találkozni, de nem faggadtam, amúgy is elég szűkszavúan beszélt erről.

Tegnap pedig rájöttem a dolog miértjére. Rossz, ismétlem rossz napja volt és rajtam vezette le, én pedig az ilyet nem tűröm el. Ott kezdődött, hogy mutattam neki egy videoklippet egy énekesről és mondtam, hogy mennyire jól néz már ki. Csak ennyit. Erre a srác mondta, hogy aha ez a szépfiú? El nem tudja róla képzelni, hogy hajnalban felkel és elmegy dolgozni. Mire mondtam neki, hogy elég könnyen ítélkezik anélkül, hogy valakit ismerne és nekem amúgyis normálisnak tűnik, nincs elszállva magától, pedig lehetne (megnyerte az Eurovíziót, a többi mostani nyertestől függetlenül az ő számát még most is hallani, nem tűnt el a süllyesztőben és mint mondtam az interjúk alapján nagyon aranyosnak tűnik). Egyszerűen csak nem tűröm el, hogy valaki egy olyan embert fikáz oktalanul, akit nem ismer.

Másrészről a beszélgetéseink következő percei is hasonlóan bunkó stílusban folytatódtak az ő részéről. Mondtam neki, hogy én is sok mindenen mentem már keresztül, olyanokon amiken nagyon sok ember nem, én rosszabbat is megjártam már, mint a halál, mégha a korom ellenére hihetetlennek is hangzik. Évekbe telt, de nagyjából túlléptem rajta. Előtte én is ilyen voltam mint ez a srác, ha rossz napom volt másokon vezettem le mert mennyire sok rossz dolgon mentem keresztül. De mondtam neki, hogy beláttam, hogy ezzel semmit nem érek el és változtattam rajta és sikerült, neki is ezt javaslom. A régi énem már rég úgy lealazta volna, hogy sírva futna anyucihoz, de megtanultam türtőztetni magamat, ami neki nem megy. Nekem egyáltalán nem úgy tűnt, hogy ezen változtatni akart, nem éreztem, hogy minden energiáját beleadná, hogy megváltozzon, pedig nem nehéz, csak akarni kell, minden fejben dől el. Éppen ezért írtam neki, hogy szerintem biztosan egy ilyen szépfiú cs*sztette a suliban, ami miatt így viselkedik és ezáltal az ő szintjére süllyed le és olyanná válik mint ő. Nekem pedig ilyen emberekre nincs szükségem, nem tudom hogy hány embernek kell még otthagynia hogy rájöjjön, hogy egy bunkó (meg kb egész nap fent volt fb-n és mindig egyedül volt, szóval gondolom barátai sincsenek nagyon) és letiltottam.

Ha éreztem volna hogy tényleg változtatni akar ezen, akkor nem tettem volna, sőt segítettem is volna neki, mert tudom mit éreznek az ilyen emberek, én is ilyen voltam. Én is csak akkor kaptam észbe amikor az ötezredik ember olvasott be nekem. Majd talán ő is észbekap egyszer.

19/L