Volt már valaki abban a helyzetben, hogy se az általánosiskolai, se a középiskolai osztályzataival nem jött ki jól? Később lett barátja vagy ez már arra utal, hogy magányra van ítélve?

Az osztályzataimmal többnyire jól kijöttem, mert én magam és a szüleim is elégedettek voltak velük, igaz időnként előfordult, hogy nehezen egyeztem ki egy kettessel vagy hármassal, ám később megbékéltem velük, mondván se kémikus se rajzművész, se sportoló nem leszek, így később velük is jóban lettem.

Az osztálytársaimmal nem jöttem ki jól se általánosban, se gimiben, utáltak, mert nem voltam menő, akit a divat meg a bulizás érdekel, így kiközösítettek. Eztán az érzés(értsd: utálat) értelemszerűen kölcsönös lett, de nem, nem ítéltettem magányra, osztályon kívül voltak... illetve vannak barátaim, hisz velük még most is tartom a kapcsolatot.

Egyikkel sem jöttem ki. Vagyis kijöttem, mert nap közben mindig volt kivel dumálni, de egymáshoz átjárós vagy együtt eljárós nagy barátság soha senkivel nem lett.

Mondjuk ez engem sosem zavart, mert ahova akartam elmentem egyedül.

Ki voltam közösítve általánosban is és középiskolában is.

Főiskolán egy ideig jó volt, aztán egyesek miatt klikkesedés alakult ki, ezen klikkek közt meg ellenségeskedés és akkor már nem volt jó ott sem, de még mindig jobb volt, csak az volt a probléma, hogy hasonlóan kitaszított, önbizalomhiányosakat találtam barátként mint én voltam, ők pedig kihasználtak és megpróbáltak lenyomni; gondolom lelküknek kellett a "legalább nála jobb vagyok" élmény...

én vagyok. barátaim nincsenek azóta se, párkapcsolatom van, az jó működik :)

Magány pedig nem rossz dolog, ha tudod hogyan töltsd hasznosan az idődet :)

24f