Hogyan adjam a barátaim tudtára, hogy mit érzek, úgy, hogy ne tűnjön szánalmas segélykiáltásnak?

Nagyon régóta vagyunk mi négyen barátok, eléggé közel álltunk egymáshoz, mindig nagyjából "egyformán" törődtünk egymással, tehát, ha valakinek szüksége volt a többiekre, ki se kellett mondania, észrevettük, és segítettünk, ha tudtunk, ha nem tudtunk, akkor pedig meghallgattuk, stb. Tehát nagyjából úgy működött a négyesfogatunk, mint ahogy a barátságoknak működniük kellene.

De mostanában valahogy a többieknek mindig "több jut". Nem mintha méricskélném, ez nem így működik :D Egyszerűen csak feltűnt, hogy telibetojnak (az alternatíva, amit ide akartam írni, fennakadt a trágárságszűrőn). Mindig hátrahagynak, "elfelejtenek", nem vesznek figyelembe, persze nekem meg kell hallgatnom mindenkit, és lehetőség szerint azonnal. Ha pedig valamilyen jeles alkalomra (valamelyiküket ünnepelni) nem tudok elmenni, mert tanulok vagy dolgozok (egyszerre járok egyetemre és van egy 30 órás állásom), akkor rosszarc vagyok.

A pohár most telt be, mert kértem tőlük egy szívességet, egy hónappal ezelőtt, mikor kiderült, hogy szükségem lesz a segítségükre. Az egyikük már akkor megmondta, hogy nem biztos, hogy tud jönni, mert nem ő dönti el a beosztását. Most, hogy aktuális a dolog (holnap lenne rájuk szükségem), írtam nekik egy emlékeztetőt, hogy akkor jönnek-e. A lány, aki mondta, hogy nem biztos, ő rögtön írt, hogy nem tud jönni, mert végül beosztották, és hogy nagyon sajnálja. A másik két lány csak szimplán annyit mondott, hogy nem jönnek. Se indoklás, se egy "bocs, te idióta". Annyit még írtak, hogy szerintük ez nem baj, mert én úgyis megélek a jég hátán is, tudják, hogy meg fogom oldani egyedül.

Nem az a baj, hogy nem jönnek, tényleg meg tudom oldani egyedül a dolgot, csak sokkal nehezebb lesz. Viszont megígérték. Ha azóta változott a terv (mint a dolgozó lány esetében, akire nem is számítottam, csak kérdőjelesen), akkor miért nem szóltak? Ha most nem írok nekik, akkor holnap valószínűleg hiába várom őket, csesztek volna küldeni egy üzenetet, vagy bármi.

Szóval ez borított ki, de csak a jéghegy csúcsa. Egész egyszerűen úgy érzem, én sokkal többet adok bele a barátságba, mint amennyit "kapok" általa, teljesen elfelejtenek. A többieknek pl. lett szervezve mindenféle búcsú- meg meglepetés- meg szülinapi buli, és nekem nem. Úgy veszem észre, hogy "megszoktak", természetesnek veszik, hogy én úgyis mindig ott vagyok.

Most itt bőgök ezen, mert nagyon egyedül érzem magam köztük, és nagyon rosszul esik. És irigy is vagyok rájuk, hogy annyi meglepetést kapnak egymástól és tőlem is, én pedig nem. Egyszer már beszéltem velük erről, de én többször biztosan nem fogok könyörögni a figyelmükért.

Ti mit tennétek a helyemben, hogy észrevegyék? Eléggé régi és - a közelmúltig - jól működő barátságról van szó, szóval nem szeretnék ilyen könnyen "szakítani".

Köszönöm a válaszokat!

21/L