Lányok/nők között tényleg jóval ritkásabb az igaz barátság, mint férkiak között? Létezik egyáltalán?

Ez így van. Nőként csak csodálni lehet az igazi barátságot, a nőkből többnyire hiányzik a bajtársi szolidaritás (N)

Hamvas:

"Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van és mégis bennem él? Mert az enyém és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk, nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én se kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen és így, ahogy van és ő van és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek érthetetlen rámragyogása."

[link]

Ez úgy baromság, ahogy van. Én nő vagyok, vannak évtizedek óta tartó barátságaim, és nekik is vannak (rajtam kívül másokkal is). Aki nem képes, csak felszínes kapcsolatokat kialakítani, annak valami baja van a jellemével, de a jellem nem a nemi szervből ered, szóval nem lehet ráfogni arra, hogy azért van, mert ők lányok.

30/N

A lélekből ered.

"A férfiak közösségének még senki sem szentelt különös figyelmet. Mindenekelőtt a szövetségnek, a szerzetnek, asz egyesületnek, a hadseregnek. A férfi szeret összenőni, s ennek az összenövésnek, hogy fontosságát aláhúzza, rituális külsőségeket talál. A lovagok kardot cserélnek, és egymásnak titkos fogadalmakat tesznek. A szerzetesek és a katonák egyforma ruhát viselnek, sorban ülnek, egyszerre lépnek. Minden esetben olyan kötelező szabályokat határoznak el, és olyan elveknek vetik magukat alá, mint a szerzetesi fogadalom, a lovagi erkölcs törvényei, vagy a katonai szolgálati szabályzat.

Ha az ember a nő szétszórt és magának élő, csaknem saját központtal rendelkező életrendjét nézi, fel kell tűnnie, hogy a férfi mennyire ragaszkodik klubjához, lovagrendjéhez, miért kedveli a szabályzatot, az egyenruhát, a kardcserét és az egyszerre való lépést. Meglehet, ha az emberiség dolgait a nő intézné, olyasmi, hogy nép, közösség, társadalom, állam, sohasem keletkezett volna. Sohasem írtak volna törvényt és nem viseltek volna egyenruhát. Lehet, hogy a kollektívum a férfi alkotása, és az állam nem egyéb, mint megnövekedett szerzetesrend, vagy egy kicsit megpuhult és meglazult hadsereg.

Hogy ebben mi az öröm és a komolyság, azt minden férfi tudja. Tizenegy férfi szövetséget köt és szemben áll másik tizenegy férfival; a feladat az, hogy a labdát az ellenfél kapujába rúgja. Ez a futball. Minden együtt van, ami a férfikollektívumot jellemzi: a szabály, a fogadalom, az egyenruha, az ellenfél. S a játék olyan fontos, hogy ötvenezer ember nézi lélegzetfojtva."

Persze, hogy vannak, csak a filmekben nem ezt látod, csak a pasikáknak megy a cicaharc.

Megint belinkeli a focit, megint leírom, hogy nőként is szeretem a focit, nem csak kukival lehet sportot űzni, nézni.

Nem tudom, miért akarod azt kihozni, hogy mások barátsága rosszabb. Te attól jobb leszel? Ennyi erővel én is mondhatnám, hogy az, hogy heti 3-szor összeültök, söröztök, kussoltok, vagy annyit mondtok, hogy "jó a segge", az nem mély barátság. De nem mondok ilyet, mert nem vagyok férfi, nem leszek soha férfiként férfibarátság részese, és semmiben nem lesz jobb nekem, ha azt hiszem, mások barátsága kevesebb, mint az enyém.

"csak én nem tapasztaltam még eddig"

Nem is fogod. El kell fogadnod ezt. És nem okosabbnak hinned magad másoknál.

Kibeszélés és megbeszélés közt ég és föld a különbség.