Éreztetek már ilyet barát felé? Van ilyen szintű barátság?

Több éve ismerem a barátnőmet.

Korábban is jól kijöttünk,mert közös érdeklődési köreink vannak,de mostanában mélyebbnek tűnik amit vele kapcsolatban érzek: már azzal jobb kedvre derít,hogy ír nekem.Ha rossz napom volt,vagy kevésbé jó,akkor is felvidít kicsit,jobbnak látom tőle az amúgy nem annyira jó napomat,ha reggel eszembe jut,gondolok rá,kicsit jobban indul a napom.Az is örömmel tölt el,hogy kölcsönös a barátságunk,ő is keres engem,ő is érdeklődik,felajánlja a segítségét.Úgy érzem eléggé emgbízok benne,el tudom neki mondani ha valami nem jó.Kicsit valahogy mindig megnyugtat,a tudat hogy beszélek vele.Sok jóra tud motiválni,például a saját nyelve megtanulására (nem magyar),és hiába voltak más külföldi barátaim,csak miattuk nem kezdtem el nyelvet tanulni..ő viszont valahogy erre is motivált.Vagy például a német tanulására.Eddig akárki mondta hogy tanuljak németet,ennyire szerintem nem tudott motiválni,mint ő.Szerintem jó dolgokat "hoz ki" belőlem.És ha rá gondolok,szebnek tűnik a nap,és egy kicsit minden.Gyakran érzem azt ha szomorú vagyok,hogy olyan szívesen megölelném,vagy csak ülnék mellette.

Olyasmi érzésem is van,hogy nem szeretném elveszíteni,elfelejteni és szeretném ha még sokáig a barátom lenne.

Más barátaim is voltak,vannak,de valahogy összességében ez nem volt meg,mert jó barátok ,és meghallgatnak,segítünk egymásnak,jól kijövünk,találkozunk,meg úgy jó barátok,de mintha egyiknél sem érezném így mindet egyszerre amit leírtam.