Rámtört a nosztalgia és a "summertime sadness"?

Abszolút. Állandóan. Mindig az az érzésem van, hogy az idő homokként csúszik ki a kezeim közül. Nehéz megmagyarázni. Lehet,hogy ami jön jobb lesz, de valahogy megrémiszt az a tudat, hogy soha többet nem mehetek vissza oda ahonnan jöttem.

Olyan közeli az az élmény, mikor először beszéltem a gimis osztálytársaimmal. És most vége. Mikor ott voltam, akkor annyira vártam, hogy végre egyetemista legyek. Minden jobb lesz majd Pesten. .. :D Aha.. :D

Ugyanezt éreztem egy éve. Akkor végeztem gimiben én is. És így nyár végére tudatosult bennem, hogy szeptembertől egy teljesen új élet kezdődik, és a réginek egyszerre vége lesz. Koli, egyetem, Budapest.

És igazából nem sok minden változott:) Igaz, más iskola, más emberek, de a társaság nekem sokkal jobb volt, mint a gimiben, és emellett a gimis barátságok sem szakadtak meg, ugyanúgy tartjuk a kapcsolatot. Néha én is visszagondolok, hogy milyen is volt egy angolóra a kisodgákkal, egy irodalom felelés, vagy egy tesi.

Természetes, hogy az ember nosztalgiázik, és ilyenkor kicsit elmereng a múlton, milyen gyorsan is telik az idő... De megszokod a helyzetet te is, és elfogadod, hogy elmúlt.

Hajrá az egyetemhez :)