Nincs már semmi esély erre a barátságra?

Volt egy osztálytársam, aki 6.-ban (4 éve) ment el tőlünk. Nagyon jóban voltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt, sokat beszélgettünk, nagyon szerettük egymást. Amikor elment, ez a kapcsolat kicsit megfakult, de a nyár legnagyobb részét még mindig együtt töltöttük.

Közben én "rossz társaságba" keveredtem, megismerkedtem egy másik lánnyal, aki túlságosan eluralkodott az életemen. Ő mondta meg, kikkel barátkozhatok, kik a "jó arcok", és kik nem, és én meg tettem, amit mond, mert azt hittem, ő a legigazibb barát a földön. Természetesen a volt osztálytársamról is úgy vélte, hogy szerencsétlen, én meg persze mentem a szava után.

Amikor már kezdtem rájönni, hogy ez így nem jó, és ki akartam lépni a számomra lelkileg megterhelő (nem ez a jó szó rá, de ez jutott eszembe), írtam a volt osztálytársamnak, hogy mi volt, beszéljük meg, és hozzuk rendbe. Éreztem a szavaiból, hogy fájtak neki a történtek, ami teljesen jogos. Ekkor párszor találkoztunk a buszon, beszélgettünk is, de mivel még mindig képben volt a "zsarnok" lány, ez pár hétnél nem tartott tovább.

A szemem tavaly nyáron nyílt fel, vagyis inkább akkor lett annyi bátorságom, hogy a sarkamra álljak, és kilépjek a barátságból. Igen, tudom, mekkora hülye voltam, nem is ez a kérdésem, erre magamtól is rájöttem. Nincs olyan nap, amikor ne gondolnék a volt osztálytársamra, és arra, mekkora idióta voltam, hogy eldobtam. Nagyon-nagyon szeretném rendbe hozni ezt az egészet, de félek, nincs már rá esély, ezek után, hogy a másodikat is eljátszottam... Ti hogy látjátok? Érdemes lenne "zaklatnom", vagy inkább hagyjam nyugodtan, és fogadjam el, tanuljak a hibámból?