Egy embernek hány esély jár? Megbocsássak neki? Össze vagyok kavarodva.

Hány esély?

Helyzetfüggő. Van amikor 0, van amikor végtelen is járhat.

Megbocsájtás nem értelmezhető. Nem érdemes olyan helyzetben élned amikor valakinek meg kell bocsáss. Csak sajnáld fejletlenségét, de ne kelljen megbocsájtanod senkinek.

Ezt ne nevezd barátnőnek.

Tovább nem olvasom. Keress olyat aki alkalmas barátnak.

Ide is leírom, hátha másnak is segít, plusz kiegészítem pár dologgal, de privátban is megtalálod:

Figyelj, szerintem érdemes vele beszélni mindenképpen. Sajnos nem tudjuk neked biztosítani, hogy meg fogsz ezután is bízni benne. Az is egy megoldás, hogy nem a legjobb barátnőd többé. Velem is történt olyan, hogy valakiről kiderültek egyes dolgok. Először haragudtam rá, de aztán hiányozni kezdtek a közös dolgaink. Végül újra felvettem vele a kapcsolatot, meg minden, de egy életre megjegyeztem, hogy bizonyos jellegű titkokat nem neki kell elárulnom.

Sajnos vannak dolgok, amiket nem erőltethetsz. Nekem is volt ilyen szituációm. Nem teljesen ugyanez, de hasonló. Van, akire többé sajnos nem erőltetheted rá magad. Sajnos az ilyesmit el kell fogadni, de nem gondolom, hogy a sima osztálytárs a következő lépés, biztos, hogy van a 2 között átmenet.

Van okod utálni a 3. lányt? Lehet, hogy csak ezért utálod, és a barátnőd nagyon nehéz helyzetben van, ha ti utáljátok egymást. Neki is könnyebb lenne, ha megpróbálnál legalább egyszer elmenni velük valahova csak 3-an.

Az nem igaz, hogy sosem veszekednek a legjobb barátok, szerintem. Van, akivel sosem veszekedtem, mégsem a legjobb barátom. Minél jobb barátod valaki, annál több időt töltötök együtt, ergo annál több lehetőség adódik veszekedni. Szerintem a legjobb barátok a veszekedéseikben különböznek. Pl. nem egy baromságon vesznek össze. De ezt nehéz elmagyarázni. Írok még egy privátot.

Velem és a legjobb barátnőmmel is ugyanez volt, ő is mindig egy másik lánnyal törődött többet, sokszor mondta, amikor velem volt, hogy bárcsak a másik is itt lenne stb. Négy hónapja elegem lett belőle és összevesztünk, majd egészen eddig csak osztálytársak voltunk és abból is csak feszült viszonyunk volt. Négy hónapig nem beszéltünk igazán. Majd most pár napja amikor jöttem haza és leszálltam a nyugatiban, ott állt és várt rám, letérdelt elém és kért, hogy bocsássak meg neki, majd elkezdtünk percekig ölelkezni meg nevetni és olyan volt, mintha az a négy hónap meg se történt volna. :) Ezután céltalanul járkáltunk egymás kezét fogva :D És megbeszéltük kivel mik történtek. Nagyon hiányoztunk egymásnak, de kellett ez a négy hónap szünet. Most olyan jóban vagyunk, mint még soha és nem akarjuk elveszíteni a másikat. Lehet, hogy nektek is kéne egy kis szünet, hogy a másik hiányából rájöjjetek, milyen fontosak is vagytok egymásnak :) De persze ezt te érzed, hogy kibírná-e a barátságotok.

16/l