Miért alakulnak ki nagyon jó barátságok teljesen különböző emberek között?

Ilyenre még nem láttam példát soha.

Rasszista biztosan nem fog utálta tárgyával barátkozni stb., mert összeférhetetlen ellentét.

Viszont a kisebb ellentétek azért vonzzák egymást, mert érdekesek a másik számára.

Barátsághoz pedig az kell, hogy el tudják fogadni azt, hogy nem kell mindenben egyet érteni ahhoz, hogy alapvetően szeressék egymást.

Én és a legjobb barátom ég és föld vagyunk, kb minden téren...

ami közös, mindketten informatikával foglalkozunk, de abból is külön ágak, szoktunk online játékokat játszani, mondjuk most már kicsit hanyagoljuk...

ami minket még összeköt az az, hogy egymással kb mindent megtudunk beszélni, megértjük, támogatjuk a másikat...amikor én voltam lent akkor ő támogatott, amikor ő zuhant a mélybe, akkor én húztam felfele...

munkában is tudunk együtt közös munkákat vállalni, ha jól csináljuk befuthatunk és jól megszedhetjük magunkat...

szerintem fontos egy barátságban, hogy bármikor tudjunk támaszkodni egymásra...

23F

Nekem már voltak olyan barátaim, akikkel sok mindenben ellentétesen gondolkodtunk, de nekem az a tapasztalatom, hogy ennek ellenére mindig kell egy közös pont, ami viszont összeköt minket, és fontosabb, mint az, amiben nem értünk egyet. Tehát az általad kiragadott példák ellenére az ilyen emberek között is van valami közös. Pl. az emberkedvelő személy és rasszista lehet, hogy szeretnek focizni, és tök jól játszanak össze a játék alatt. Tessék, máris ott van egy barátság alapja.

Vagy tegyük fel, van két diák, az egyik mindig matek versenyeket nyer, a másik mindig szavaló versenyt. Lehet, hogy ez két különböző dolog, de lehetnek barátok, mert felfedezik egymásban ugyanazt az elköteleződést és tantárgy iránti szeretetet, hogy mindent megtesznek a sikerért stb. Tehát akármit mondunk, két ember között mindig meg lehet találni valamilyen közös pontot, attól függetlenül, hogy komoly ellentétek is lehetnek.

Szerintem ha semmi közös dolog nincs, csak ellentétek vannak, abból nem hiszem, hogy barátság alakulhatna ki.

Mert ezek a különbségek ezek szerint látszólagosak.

A barátnőmet a sport vonzza, engem a művészet, ő higgadt és kimért, én folyton túlaggódok mindent. Lehet, hogy épp ezért vagyunk érdekesek egymás számára.

Elsőre sokszor az ember jobban kap egy olyan után akivel egyforma az érdeklődési kör, aztán egy idő után rájön az ember, hogy már nem tudnak miről beszélgetni, "jaj te is így gondolod? Én is pont így". És nem tanulnak egymástól egy idő után csak folyton helyeselnek.

Mindemellett kell az intelligencia is, hogy megértsük és elfogadjuk az ellenkező véleményeket és nézeteket.

#5:

ateista vagyok, legjobb barátom anyja nagyon vallásos mégis nagyon szeretjük egymást, fiaként szeret, én meg második anyámként őt...

és itt azért olyan nézetekről van szó ami az embereknek elég fontos!

23F

Volt egy barátom, akivel éjszakába nyúló hitvitákat szoktunk folytatni. Ő katolikus volt, és ateista vagyok. Vitáink ellenére mindent megtettünk volna egymásért. Sajnos már nem él.

Van két gyerekkori barátom, akikkel csak az értékrendünk közös, és szinte minden másban különbözőek vagyunk. Ennek ellenére fél évszázados barátság fűz össze minket.