Szoros barátságból közöny. Jogos szóvátenni?

Sajnos mindenféle feminin túlérzékeny, mindent eltúlzó és felfújónak lettem beállítva.

Sajnos próbálom próbálom elengedni, de nagyon nehezen megy, szinte semennyire.

Két éve februárban jött egy 15 évvel fiatalabb srác a céghez, az akkori munkahelyemhez. (Akkor én 41, ő 26) A kis új kolléga nekem olyan se hideg se meleg nem volt, nem igazán foglalkoztam vele, de szimpi volt. Pár hétig voltunk kollégák, aztán elkerültem onnan. Ekkor nyitott felém privát üzenetekkel messengeren. Először cipőt venni hívott, majd bulizni, edzeni stb. Nagyon hamar igen jó barátok lettünk (egy idő után már úgy éreztem, hogy ő a "társam" - mint a rendőrfilmekben fogalmazzák így). Heti 3-4 közös edzés, heti több buli, kajálások, napi néha többtíz üzenet, szóval olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy a lelkisége a dolognak szinte már-már megközelítette egy párkapcsolatét. (Heterók vagyunk, csajoztunk is közben, mielőtt valaki félreértené.) Aztán két év nagyon intenzív szoros barátság (tavaly még nyaraltunk is) után idén január februárban elfordult tőlem. Ha ráírtam, közönyös volt, ha kifejezetten bekérdeztem, hogy miért érzek kegyvesztettséget, akkor az írta: "azt hittem csajozol". Ez azért baromság amúgy, mert ugyan lett barátnőm tavaly decemberben, (mely kapcsolat márciusig tartott), de kifejezetten mondtam és úgy is viselkedtem, hogy a mi barátságunk nem vesztett semmit a fontosságából. De csak került, csak került, aztán feladtam. Ő korábban bevont a régebbi baráti körébe, velük most is fa-szául elvan :( (Nekem meg az a jelmondatom, hogyha "valaki kerül, akkor meg ne zavard benne")

Persze hogy eluntam a dolgot és próbáltam más ismerősöket magam köré gyűjteni. Láttam a facen hogy tök jól elvan a közös ismikkel de engem szisztematikusan kihagynak. Még azt is képesek megcsinálni, hogy a lakóhelyemtől pár száz méterre jönnek kajálni, de b...nak szólni. Igyekszem úgy tenni, mintha leszarnám, már nem vonom kérdőre, mert nem tud mást tenni, mint kitérő válaszokkal terelni, hárítani, és engem tartani túlérzékenynek.

Holott ha két év szoros barátság egyik napról a másikra elmúlik, és én ezt észreveszem, nem hiszem, hogy én ülök rossz lovon.

Belül nagyon bánt, mert soha nem tettem a srác ellen semmit, de valahogy kegyvesztett kiközösítettségnek érzem.

Egy hónapja, több havi mosolyszünet után ő nyitott felém. Találkoztunk, még munkát is ajánlott, igaz beugrósan, de kollégák lettünk újra. Totál azt hittem, hogy minden ok, újra működni fog. De nem. Ha felhozom, hogy rég buliztunk együtt, akkor úgy hajlik rá, de persze felhoztam, hogy már ha nem leszek kiközösítve. Akkor meg ő jön azzal, hogy dehát én is mennyit bulizok másokkal. Mondtam neki, hogy csak azért tettem, mert vártam rá, és a kegyvesztett játszma miatt azért ne várja senki, hogy itthon üljek.

Aztán képes volt megtenni velem azt, hogy egész héten mondogatta, hogy hétvégén menjünk strandra, majd amikor ráírtam, akkor hirtelen egy másik haverja lett ezerszer fontosabb. Hívtam telón és KÉPES VOLT NEM VISSZAHÍVNI 3 NAPIG!!! Amikor megmondtam, hogy visszahívhatott volna, akkor meg vágott egy értetlen fejet, mint aki a Marsról jött. KB.

Sokak szerint incselkedik velem hogy örökké telefossa a facet, hogy milyen jól elvan MÁSOKKAL. De én nem vagyok ilyen játszmázós. Őszinte, kiismerhető, egyenes ember vagyok. Úgyhogy nem tudom mi lesz. Könyörögni, megalázkodni nem fogok, az eszem és mások is azt mondják, hogy szaarjam le. Látszólag ezt teszem, kifelé a ķülvilágnak, azaz pl már nem is próbálkozom vele. De közben belül nagyon fáj. Amikor két évig olyanok voltunk mint két elválaszthatatlan ikertesó, mindent együtt beszéltünk meg és akkor ő kiközösít egyik napról a másikra és ez nekem fáj, nem hiszem, hogy én ülök fordítva a lovon.

Oltogató, visszájárafordító trollkodást, ha kérhetem, nem szeretnék, de építő észrevételeket szívesen veszek illetve állásfoglalásokat. Köszönöm.