SOS hogyan mentsem meg a barátságomat? Ebből még van kiút?
Legjobb barátnõmmel az utónbi idõvel eltávolodtunk...
Aztán lassacskán elkezdtem észre venni hogy szinte minden idegessít benne.
A világ nézete, hogy mennyire buta tud lenni, hogy mindene megvan... És itt a nagy gond, nagyon féltékeny vagyok rá. Neki itt a családja, van egy rakat barátja, nagyon szerethetõ ember (buta, mindenkivel kedves, álandóan nevet). Játszadozhat a fiúkkal, de így is rajta lógnak... Hogy mennyire nem tudja mi a helyes és mi nem...
Egyszerūen minden benne dühöt, idegességet vált ki belõlem.
És tudom hogy bennem van a baj... Meg hogy jobb barátnõt érdemel nálam. De ettõl függetlenül õ az egyetlem akire számíthatok (a maga módján) és az egyetlen aki valamenyire is szeretett. Meg a hülyeségeiket is elviselte. Még most is amúgy... De már nem annyira megy magamban az hogy úgy tegyek mintha semmi nem volna, é sajnos az utóbbi idõben egyre többször vagyok barátságtalan vele... És sajnos ez jön szívbõl.
Mikor megismertük egymást jól kijöttünk, és nem voltam ennyire idegbeteg mint most... Azóta velem sok dolog történt és sajnks lassacskán majdnem mindenkit megútáltam... Volt már valaki hasonló helyzetben?
Tudom, nagyon önzõ vagyok, de nekem szükségem van rá. Hogyan tudnék megint úgy tekinteni rá mint régen tekintettem?
Szia!
Egy kissé hasonló helyzetem nekem is volt.
Van egy lányismerősöm, akire illik a leírásod-amellett, hogy még meglehetősen csinos is volt.
Osztálytársak voltunk (és vagyunk is), később jött a suliba. Akkoriban egy korábbi baleset miatt kissé rossz lelkiállapotban voltam (mondjuk poszttraumás stressznek), ő meg közvetlenül beszélt velem, amit én félreértettem (pláne, hogy korábban nem igazán beszéltek velem lányok így), és hát öhm. egy kissé beleestem. Jóban lettem vele, kijöttem a mentális gödörből, és elkezdtem objektíven látni a dolgokat-azt, hogy egy kissé buta lányról van szó, és hogy hülye voltam, és félreértelmeztem a szándékait.
(Az eddigi részt csak a válasz érthetősége miatt írtam le.)
Miután elkezdtem tisztán látni (nem voltam csalódott, vagy ilyesmi, egyszerűen jobban megismertem), rájöttem, hogy az az első, cuki-forma szórakoztató egy darabig, de egy idő után rohadtul fárasztó.
Gondolom te is azt érzed, hogy nem csinál semmit, nem küzd semmiért, rózsaszín ködben. Én is így gondolkodtam (sőt, igazából most is így gondolom.)
Nálam a dolog úgy futott ki, hogy elkezdtem kritikus megjegyzéseket tenni rá, szép lassan-hasonlóan a te esetedhez, egyszerűen nem bírta, (és nem is akartam) visszafogni ezeket.
Kissé távolodtunk egymástól, egyszer elmondta nekem, hogy tudja, hogy hülyének nézem (harag nélkül, tárgyilagosan), de mostanság is jóban vagyunk.
Persze, a te eseted más-nekem vannak más barátaim, akikkel közelebbi kapcsolatban lehetek-ám némi párhuzam van a kettő között.
Viszont ha egy személy idegesít téged, akkor nehéz mellette jól érezned magad. Én azt tanácsolnám, hogy próbáld magad függetleníteni-ha neki van kialakult baráti köre, "csapold meg", használd ki az ismertségedet, légy kicsit lazább-tudom, nem könnyű-
Ha boldogtalan vagy, és nem látsz más kiutat, én a helyedben felkeresnék egy pszichológust-sokat tud segíteni boldognak lenni, az emberek pedig ösztönösen vonzódnak a boldog emberekhez. (Tapasztalat. Amíg a mélyponton voltam, szinte mindenki leszart, miután kijöttem ebből, népszerű lettem, mivel megváltozott a viselkedésem, jóval lazább lettem.)
Köszönöm szépen!
"cuki-forma szórakoztató egy darabig, de egy idő után rohadtul fárasztó.
Gondolom te is azt érzed, hogy nem csinál semmit, nem küzd semmiért, rózsaszín ködben."
Hát pont ez az :/
Több válasz?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!