Miért van az, ha elkezd mélyülni egy barátságom, én elkezdek távolodni a másiktól?

Félelem

- a másiktól,hogy mi lesz,ha megbízva benned olyan dolgokat is elmond,amit másnak nem

- attól,hogy kitárulkozz lelkileg

- csalódástól

Bizalom,ill.önbizalomhiány.

Természetesen egyet értek az előttem válaszolókkal.

Félsz attól, hogy ha még mélyebbre mész csalódni fogsz a másikba, és akkor már meg fog változni a véleményed arról a barátságról.

Nekem is valami hasonló van, csak én már kitaláltam az okát is! Amíg nem vagyunk túl közeli barátok az emberkével, és annyira nem érdekel, hogy mit gondol rólam, tökre nyílt, kedves, határozott vagyok vele, de pár hét/hónap után folyamatosan kialakul bennem egy stressz-szerű valami, ami miatt már nem szólok hozzá túl sokat, a beszélgetést hagyom, hogy ő irányítsa, én meg csak hallgatom, nem mondom meg, mit gondolok valamiről és miért, stb. Borzasztóan félek attól, hogy elveszítem a barátaim, és pont ez miatt szigetelődöm el tőlük :D Az a vicces, hogy tudom, hogy ez van, de egyszerűen nem tudok változtatni a viselkedésemen :D

No mindegy, szóval nálad is valami ehhez hasonló történik, vagy egyszerűen megunod, hogy állandóan rajtad lóg az emberke? Vagy megismered a dilijeit és lerombolódik benned a róla alkotott kép? Netán a sajátjaidat félsz elmondani és bánt a tudat, hogy elmondja neked a titkait, és nem tudod ugyanezt megtenni felé? Tudok ám kombinálni 0 infóval.. :D