Miért van az, hogy akik igazán a barátaim, és évente párszor beszélek csak mivel külföldön élnek, dolgoznak jobb a barátságom, mint akikkel szinte minden nap? Ismerős nektek ez az érzés?

Amikor két ember (két barát) találkozik egymással, akkor úgy intézik (tudatosan, vagy tudattalanul) a dolgokat, hogy a legjobb, legkedvesebb arcukat, bensőjüket, adják egymásnak, nem érzi úgy egyik fél sem, hogy bármilyen vélt vagy valós bántalmat fel kéne hozni a másik számára, mert olyan ritka és rövid a baráti találkozás, hogy inkább a széppel, a jóval, a kellemessel ajándékozzák meg egymást. Ellenben, ha ugyanezekkel a barátokkal tartanád a kapcsolatot minden nap, akkor ugyanolyan problémák merülhetnek fel, mint a jelenlegi közeli és mindennapos barátaiddal. Ez így működik, nincs ebben semmi furcsa.

1-es vagyok. Sőt, amikor egy fiú és egy lány randizik egymással, akkor, amikor még csak randiznak, akkor minden nagyon szép és jó köztük, a mosolygós, vidám, gond nélküli arcukat mutatják egymás felé, de amikor összeköltöznek, és a mindennapok problémái érik őket, akkor már óhatatlan lesz az összezördülés egymás között. Az a jó kapcsolat, ahol a mindennapok gondjait meg tudják egymással beszélni, és közösen megtalálják rájuk a megfelelő megoldásokat.

Nekem is van olyan barátom akivel sajnos csak 1-2 hònaponta tudok beszėlni; látni pedig csak fėl ėvente szoktam. De amikor ėlőben beszėlünk akkor minden a legjobb; jól elvagyunk. De azok a barátaim akikkel minden nap beszėlek egy idő után kicsit idegesítenek ezėrt jó nėha egy kis szünet :) Sze

*Szerintem ez lehet nálad is a helyzet de remėlem azėrt hogy rendbe jönnek a kapcsolataid a barátokkal:)

Én ugy tapasztaltam,hogy vannak idöt s távolságot nem ismerö barátságok.Kevés van az biztos.Nekem is vannak ilyenek, ugy hogy szerencsés vagyok.Persze a negativ élményem ez ügyben százszoros.De a kevesebb sokszor több.Amugy 10 évet dolgoztam külföldön.