Mit csináljak, ha mindent elrontottam?

Sajnálom, ha hosszú és kusza.

Az a helyzet, hogy nehezen tartom a kapcsolatot az emberekkel, ha írnak, mintha fal állná az utam, hogy visszaírjak, de tőlük mindig várom a választ, mert jól esik olvasni. Nem tudom miért! Ne tudok mit tenni ellene, nagyon rossz, egyszerűen képtelen vayok visszaírni nekik, most is tt gyk-n két olvasatlan üzenetem villog pirosan, de még csak meg se merem nézni, kiktől jöttek. Folyton csak szabadkozok, hogy bocsi-bocsi és sajnálom meg szégyellem magam, kezdem felvezetni hkgy beszélnem kell valamiről, de nem megy. Egy ideig még igen, de aztán a bűntudat felülkerekedik rajtam és eltűnök, nem merek már visszaírni, egyszerűen Nem.

Ennek ma lett meg a gyümölcse. Jövő évi cserediákprogramból felvettük a kapcsolatot, nagyon kedves és aranyos lányt kaptam, mindig írt, furcsán gyakran (tavalyi diákom mindig rövideket, kb csak szmájlikat válaszolt) és én sokkal ritkábban írtam neki, napi egy-kétszer. Aztán tegnapelőtt délutántól tegnap késő estig nem írtam. Tegnap dél óta nem volt fent, pedig azelőtt akárhányszor felnéztem vagy pár perce-fél órája lépett ki, vagy elérhető volt (whatsappen). Ez talán csak kicsit aggasztana, de az állapotához (elérhető/nem elérhető/mindjárt lemerülök/egyéni) azt írta ki németül, hogy "azt mondod sorry, mégsem változtatsz rajta" vagy "semmin", már nem emlékszem pontosan. Előtte más és angol szöveg volt (bocsánat mindenért, amit nem tettem meg, de ez nem tudom, szerintem mellékes?) és tuti, hogy ez a német szöveg nekem szól. Már vagy négy üzenetet írtam neki, kétszer kértem benne bocsánatot, aztán már folytattam is, mintha mi se történt volna, hàtha, nem tudom, miért. Aztán a negyedik üzenetbe írtam, hogy "bocsi, tényleg utolsó :D csak mert..." És csak UTÁNA vettem észre, mit írt állapothoz. Szíven ütött, mi van, ha most megutált? Oka lenne rá! Mindig kérdezgettem, nincs-e már wlege belőlem, nem tudom, miért!

Miért kell nekem ezt csinálnom? Miért vagyok ekkora p.rosti? Mindenkivel ilyen vagyok, az utóbbi egy évben nem tudom miért, de tiszta ellenségesen viselkedek a barátaimmal. Állandóan eleen van, nem tudok semmi hasznosat sem csinálni! Mindig csak ellógom a napot, se reggeli se esti ima nem jön össze újabban, kb csak feketítem a katolikusok/keresztények hírét a puszta létemmel. Már a gyk-tól is parázok, mert mindig úgy érzem, hogy direkt engem bántanak az emberek! Pedig nem.

Egyszerűen szörnyű kapcsolatfenntartó vagyok! Va egy finn barátnőm, ha ő nem jön utánam, hogy " uhm... Ez elég hosszú idő volt" és nem ír egy újab levelet, megszakad miattam a kapcsolatunk!

Mostanában nagyon utálatos és ingerlékeny vagyok. Ez lenne a kamaszkor? Utálom! Mindent elcs*.szerintek (és nem szoktam így káromkodni szerk:fenn is akadtam a trágárságszűrőn...) mindenről csak én tehetek, az emberek lenéznek, az osztálytársaim szerintem nem vesznek komolyan, a barátaim viselkedéséből is elegem van, pedig nem csinálnak semmit! Félek, hogy meglátják ezt a kérdést és csak továb romlik a helyzetem.

Miért vagyok ekkora céda?!

Aki végigolvastad ezt a kisregényt... Szerintetek mit tegyek?!

16/l