Nem érzem igazi barátnak a környezetemben lévő embereket, annak ellenére se, hogy azért szoktak hívni, mi lehet az oka (részletek lent)?

Sziazstok!

Egy kicsit nehéz az én szitum, megfogalmazni se nagyon tudom.

Rólam amit tudni "kell": nagyon visszahúzódó vagyok, nem tudom leplezni az érzelmeimet, nehezen bízok embereknek, ugyanakkor nagyon fontos, hogy sok ember visszajelzését megkapjam (tanulmányi eredmények, iskolai életben való szereplés, DÖK-ben sok program szervezése, de még úgy is hogy sokan likeolják facebookon a profilképemet). Szorongásos tünetek miatt pszichológushoz jártam, segített de nem múlt el teljesen, sokszor szorognok emberek előtt. Nem tudom mennyire számít, de pl. nem volt barátnőm és még szűz vagyok.

19 éves végzős fiú vagyok, tehát most érettségizek. Gimnáziumban elég sok emberrel sikerült kapcsolatot építenem, főleg az osztályomban. Jelenleg úgy érzem, hogy egy olyan baráti körben vagyok benne, ahol benne is vagyok meg nem is (olyan "outsider"-nek érzem magam). Régebben gyakrabban hívtak bulizni, inni (fiúk), de nem midnig tudtam felszabadulni teljesen, én voltam sokszor az aki búsan némán ült az asztalnál, ennek ellenére azért voltak jó esték is. Az elmúlt félévben azonban, nem igazán volt jó a kommunikáció az egyik fiúval (akit belül szerintem példaképnek tekintek, néha mintha apám is lenne, hiszen neki tök szép az arca, nincs rajta pattanás, jár gyúrni, sok lánykalandjai is volt), volt olyan időszak amikor nem is szóltunk egymáshoz suliban, nem is írtunk egymásra... vagy ha igen akkor olyan viszonzatlannak hatott az egész, kicsit műnek.

Most is hívtak egy balatoni kiruccanásra, de nem merek elmenni, mert félek, hogy kivülállónak érezném magam, vagy hogy nincs ott a helyem. Ma is pl. nélkülem mentek el meccset nézni, pedig nem szeretem annyira a focit, de azért meg lehetett volna engem kérdezni... igen, félek az emberektől ha lehet azt mondani, szorongok is, de olyan jól esne ha jobban be lennék vonódva, csak attól tartok, hogy azért nem hívnak, mert azt hiszik, hogy én vagyok olyan szinten, hogy elhiggyem azt, hogyha szeretnék csatlakozni hozzájuk, akkor simán én keresem meg őket, hogy hadd legyek velük. Tény, hogy sokszor nem tudtam/nem bírtam menni, mikor hívtak mert szabályosan SZORONGTAM, hogy mi lesz majd, hogy reagálok helyzeteket, de ezt meg is beszéltem azzal a fiúval, akit pl. nagyra tartok (sőt, aludtunk is már együtt meg ilyenek, sok minden érzésemről beszéltem neki, csak szerintem csalódott bennem még tavaly egyszer és azóta nem akar annyira közeledni hozzám).

Látjátok, hogy nagyon nehéz eset vagyok, nem tudom meghatározni, hogy miért érzem ezt, vagy hogy én miért vagyok ilyen. Miért nem tudok erősebben kezelni emberi kapcsolatokat, teljesen erőtlennek érzem magam, ami persze látszódik is, mert nem leplezem.

Nem nyaffogni szerettem volna, de egyszerűen nem tudom magamból kimagyarázni ezt a jelenséget, nem tudom hogy induljak el ezen, hogy ezt a kérdéskört tisztázzam magamban. Ráadásul most pont lakótársakat keresnék egyetem miatt, de félek, hogy ők már leszerveztük nélkülem az egészet. :(