Nem érzem igazi barátnak a környezetemben lévő embereket, annak ellenére se, hogy azért szoktak hívni, mi lehet az oka (részletek lent)?

Olyan, aki nem élt át ilyet, az nem tud egy normális választ adni.

Bevallom őszintén én is 19 éves lány vagyok, nem volt még komoly kapcsolatom, de mondjuk "elkezdhettem" volna párat, de mégse mentem bele.

Volt már sok olyan alkalom, amikor az osztályba ültem és egyáltalán nem éreztem magam jól köztük, alig vártam már, hogy jöjjek haza.

Bár ezt az idióta "barátnőm" tette velem, hála a jó égnek, hogy egy hónap van még, és remélem lekopik az életemből. Ő se szeretett a közösségbe lenni, mint én, ezért azt tette velem, hogy szó szerint megutáltatta velem a közösséget.

Ő afféle mentalitású, hogy ha neki nem jó, akkor másnak se legyen, sikerült ezt elérje velem, és én voltam olyan hülye, hogy higgyek neki, és bevegyem minden egyes mondatát.

Éreztem már azt, hogy ennek soha nem lesz vége, alig várom már, hogy ne lássam a többieket, stb...

Szóval most már vége, de amúgy más társaságba képes vagyok beszélgetéseket kezdeményezni, nem nehéz.

Próbáld kivenni a a tudatodból, hogy félsz barátságokat kötni, és akkor sikerülni fog.

Keress az illető személyekket közös témákat, beszélgetést, és hozd ki maagdból a legjobbat.Mellesleg keress valamit, ami lefoglal, és vezed se azon félelmedet, dühödet.

Üdv.

Szia!

Hasonlóan vagyok én is, talán tudok valami hasznosat írni. Először is, lehet tévedek de amit írsz és a problémád alapján én arra gondolok hogy nem igazán lehet önbizalmad. Ezért is lehet szükséged állandó megerősítésre, pozitív visszajelzésekre, ugyanakkor ez közrejátszhat abban is hogy nehézségeid vannak az emberi kapcsolatokkal. Természetes hogy nem mersz nyitni az emberek felé, ha úgy gondolod hogy nem vagy egyenlő fél, azon szorongsz hogy mit gondol a másik rólad, vagy arról amit mondani készülsz. Kapcsolatot fenntartani is nehéz ha esetleg attól félsz hogy a barátaidnak te teher vagy, problémájuk van veled csak nem mondják el, vagy bármi hasonló gondolat megfordul a fejedben. Szoktál így érezni?

Ha igen akkor én saját tapasztalataim alapján úgy gondolom ennek oka az alacsony önértékelés, és esetleg korábbi negatív tapasztalatok emberi kapcsolatok terén. Ha tényleg kevés lenne az önbizalmad akkor érdemes lenne azon elgondolkoznod hogy miért van így.

Egyébként otthon minden rendben volt/van a családdal?

Hogy érzed ezekkel az emberekkel a jelenlegi baráti körödben összeilletek? Nem áll fenn az a probléma hogy annyira eltérőek lennétek jellemben hogy ezért nem tudsz megnyílni előttük? Persze ha így lenne, se szakítsd meg velük a kapcsolatot. Ez nem jelenti azt hogy konkrétan baj van velük, és lehettek barátok, csak kicsit eltérőek vagytok így ez lehet kevésbé fog elmélyülni mint amire várnál.

Akárhogy legyen is, szerintem mindenképpen próbálj meg új kapcsolatokra is szert tenni. Segíthet feloldani a gátlásaidat és újabb értékes kapcsolatokra is szert tehetsz. Ha nehezen megy élőben, először ismerkedhetsz interneten is. Persze attól még találkozásnál ugyanolyan nehéz lesz megszólalni, de mégis könnyebb egy olyan ember előtt akiről tudsz valamit, és akit ismersz valamennyire mint egy idegen előtt. Gyakorlat teszi a mestert, idővel egyre könnyebb lesz.

Az egykori legjobb barátoddal, ha mondhatom így, nem tudom mi történt köztetek, de megpróbálhatnád rendezni a viszonyotokat ha esetleg eddig nem tettél lépést effelé. Ha igen akkor is próbáld meg, csak másképp. Úgy látom ő egy fontos ember neked, és ha ez kölcsönös volt akkor ne halaszd a dolgot, mert ritka az ilyen. Ne félj őszintén beszélni neki, nem kell gáznak érezni. Mit veszíthetsz?

Na, fel a fejjel!

20/f

Igen, éreztem hogy apukáddal nem lesz rendben valami a kapcsolatotok tekintetében, mert úgy tűnt hogy ebben a legjobb barátodban is részben egy apamintát láttál. Amikor próbálod rendezni magadban a dolgokat, vedd figyelembe hogy ez a nem kielégítő apai kapcsolat is rányomta/rányomja a bélyegét arra hogy hogyan viszonyulsz magadhoz és másokhoz.

Hogy legyőztem volna ezt a problémát, túlzás. De sokat javultam. Alapjáraton ez nálam elég súlyos volt. 15-16 évesen még huszonéves idegenekkel sem mertem tegeződni. Ha idegennel kellett beszélnem akkor vagy az volt hogy leblokkolt az agyam és nem tudtam megszólalni, vagy remegések és verítékezés közben, magyaráztam valamit de úgy izgultam hogy elfelejtettem beszéd közben mit akartam mondani és zavaros mondatok jöttek belőlem. Most azért már ugyan hangulatfüggő is, de elbeszélgetek egy idegennel is akár. Ha épp nyugodt vagyok, akkor simán akár órákon át is, ha nem akkor azért nehezebben megy de jobb a helyzet. Izgulok de nem félek már úgy az emberektől. Viszont, ugyanúgy önbizalomhiányom van, ugyanúgy nem érzem magam egyenlő félnek, aggódok hogy mit gondolhatnak rólam vagy arról amit mondok és a többi. Ez sajnos nem sokat változott. Pontosabban egy időben jobb volt, de újra rosszabb. Eléggé küzdeni kell érte hogy túllegyen ezen az ember.

Én 4 éve elkezdtem sportolni, mivel az önbizalomhiányom többek között abból fakad hogy nem vagyok megelégedve fizikálisan magammal. Nem sokkal előtte kialakult egy nagyon jó barátságom, akire nagyjából úgy tekintettem mint te arra a legjobb barátodra. Az ő példája inspirált hogy sportoljak valamit. Szóval ott volt ő, az edzéssel nagyon sokat fejlődtem, leköröztem az osztálytársaim. Emellett más sikerek is értek, több emberrel kerültem kapcsolatban így megtanultam jobban kezelni az embereket. Egész jól éreztem magam a bőrömben, meg voltam elégedve az életemmel, így ez a szorongás az emberi kapcsolatoktól is jelentősen csökkent. De hát az élet már csak ilyen hullámvasút, elég negatív fordulatot vett az életem úgy 2 éve, nem fejtem ki most hogy miért. A sportot abbahagytam, az a barátságom is véget ért, és jól megzuhantam az évek alatt. Ez most lényegtelen, annyi a tanulság ha egyszer feltornázod magad egy jobb állapotba ne hagyd el magad. Könnyű visszaesni.

Szóval kezdetnek a sportot ajánlom, mert szerintem neked is van roblémád a megjelenéseddel. Ha még nem mersz mások előtt mozogni, az sem baj vannak nagyon jó edzéstervek amiket otthon is lehet végezni. Találsz interneten olyan gyakorlatokat, amihez nem kell semmi csak te magad és nagyon jól erősítenek hosszútávon. Később ahogy lesz hozzá elég önbizalmad, vedd a bátorságot és járj el közösségbe is sportolni. Pocsék érzés lesz eleinte de segít leküzdeni a gátlásaidat. Eljárhatsz konditerembe, vannak szabadtéri edzőparkok, vagy mehetsz küzdősportolni bármi ami tetszik. Jól fogod érezni magad ahogy fejlődsz, egy idő után nem fog érdekelni hogy ki van körülötted vagy ki néz miközben csinálod a gyakorlatot. Ahogy ott és akkor nem fog érdekelni, ugyanúgy megtanulod majd azon kívül is az életben lesz*rni ki hogy néz vagy mit gondol. Nincs mit szégyellned magadon. Több év lesz mire eljutsz ide, de ne add fel.