Csak nekem nincsen igazi barátnőm? 18/L

Először is azt kell megtanulnod, hogyan békülj ki saját magaddal és tudd élvezni a magad társaságát. Elég gyakori, hogy az emberek magányosak a családjukkal/barátaikkal körülvéve is. Tedd fel magadnak a kérdést és komolyan gondolkozz el rajta: egészen pontosan mi hiányzik? Egészen pontosan min változtatnál? Egészen pontosan hogyan definiálod a barátságot?

Plusz, ahány ember, annyi szokás. Sokan sokféleképpen mutatjuk ki a szeretetünket épp ezért néha szeretelennek érezzük magunkat, holott a többiek elárasztanak a szeretetükkel. Péládul: az én anyám a kaja készítéssel mutatja ki a törődését, apám ajándék vásárlással. Engem az ajándékok többnyire hidegen hagynak, egy finom ebédet többre értékelek. Ugyanakkor én bújós vagyok, az öcsém nem - ő inkább szavakban (pl: sokszor mondja, hogy szeret) fejezi ki a törődését, amit én kevésbé értékelek a testi érintéseknél, de jobban, mint az ajándékozást. (itt egy teszt, angolul, google-lel le lehet fordítani: [link] ) Elég komplikált, mi? :) Nem, tényleg nem könnyű, de mindenképp kifizetődő, ha előbb magunkat is megismerjük valamennyire. És nagyon fontos a kommunikáció. Merj hangot adni az érzelmeidnek és a véleményednek. Senki sem gondolatolvasó, még a legjobb barátok sem. Terelgetni kell a körülöttünk lévőket, nem várni a csodát mert útbaigazítás híján nagy katyvasz sülhet ki a dologból.

Nekem is hasonlóképp viselkedik az eddig számomra legfontosabb barátnőm, szóval át tudom érezni a helyzetedet..:)

18/L

Nekem sincs.

24F

Ezzel nemcsak te vagy így sajnos ez az elkeserítő.. Nagyon kevès a normális már..aki becsülendő is:/ Manapság max a felszínessèg megy.. Ha barátságba ha párkapcsolatba.. Kiábrándító teljesen.. A mai generációtól meg már sokat nem várok..a többsègtől..~

Pacsi..^^

22/L

A konkrét kérdésre válaszolva, nem nem csak neked :D

Nekem mindkettő barátnőm elég népszrűek voltak a korosztályunkban és az iskolában is, nem mellesleg nagyon szépek is voltak és mindenki azt gondolta, hogy hú mennyi barátjuk lehet meg minden és miután tényleg megismertem őket a kapcsolatunkban rájöttem, hogy egyetlen igazi barátjuk sincs amit ők is beismertek. A legtöbb "barátságuk" csak ilyen mutogatás volt, hogy milyen nagy barátok közben, egymás alá tettek ahol tudtak és valójában utálták is egymást, de ezt egymásnak soha sem ismerték be nagyon durva :D

A másik meg egyszerűen nem tudott őszinte barátságot kiépíteni, mert általában vetélytársat láttak meg benne a lányok és ilyen őszinte barátság soha sem alakult ki benne, már egy éve szakítottunk, de a családján kívül én vagyok az egyetlen olyan ember akivel őszintén beszélhet.

Persze nézz magadba, de nem hiszem, hogy benned lehet a hiba. Nagyon sokan csak a külsőségekre mennek még a barátságok terén is és csak a hasznot kergetik ah remélem érted mire gondolok.