Hiányoljátok néha a gyerek-kamaszkori életetek?
Úgy érzem, az idősödéssel együtt jár az elhidegülés és a magány. Valahogy mindenkitől elszakított valamely módon az élet, a régi emlékek már csak nem létező képek, mintha soha nem is történt volna meg, az ami akkor olyan reális volt.
Tudom, hogy semmi se tart örökké, változnak a körülmények, az emberek, és lecserélődnek. De rossz és szinte hihetetlen, hogy az egykori őszinte kapcsolatok véget érnek, az emberek, mindegyik fél, egyszerűen felszínes lesz, kiég. Egyedül maradsz, és csak ez marad körülötted.
Nagyon hiányolom.
Mikor nincs fontosabb dolgom sokszor a gyermekkoromon nosztalgiázom, hogy akkor milyen is jó volt, akkor szinte semmit se kellett csináljak.
Igen, én is ezt érzem. Főleg így az iskolaév végén eszembe jutnak a régebbi idők. Sajnos a kapcsolatok zöme már megszakadt. Néha egy-egy telefonbeszélgetés van, de már nem találkozunk, nagy a fizikai távolság.
Hacsak egy barátom is lenne most az jó volna nagyon.
Olvasom az oldalon, hogy sokan vannak így.Belegondoltam, most számtalan lehetőséget ad az internet is, mégsem könnyebb új barátokat szerezni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!