Miért van ez? Jogosan érzem úgy, hogy ez nem fair, vagy én vagyok túl beképzelt?

Érdekes iskola lehet akkor a tietek.

Színvonalas oktatás, emellett irreálisan nagy létszámú osztályok (ennyi diákkal simán lehetne 2 osztályt indítani) és ilyen emberek járnak oda.

Az osztály című észt filmet láttad már? Egy olyan történetet mutat be, ahol elfajulnak a dolgok a kiközösítés miatt. De ott nagyon durva kiközösítésről és megalázásról van szó, olyanban remélhetőleg nem lesz részed.

Szembe találtad magad napjaink egyik legfájdalmasabb fiatalkori problémájával, a kiközösítéssel. Elolvastam a válaszaid, és szerencsére elég jól tűröd, vagy nem is vagy kiközösítve, csak te úgy érzed. Általában a kiközösített egyének személyisége nagyon megsérülni, főleg aki éveken keresztül tűri, rengeteg keserűség halmozódik fel az emberben és ha tudatosan nem is, de önértékelési zavarai lesznek. Valaki depressziós lesz, valaki kisebbségi komplexusos, valaki drogfüggő, és így tovább. Ki hogyan vezeti le. Elfojtani nem lehet, de ha még is megpróbálod akkor tuti hogy olyan pszichés problémákkal fogod szembe találni magad pár éven belül, mint a szociális szorongás.

Többen azt mondják, nem az ivás miatt közösítenek ki, én meg azt mondom de, részben azért is. Csak aki homokba dugja a fejét, és farok módra megy előre mint a bolond vak, csak az nem látja, hogy szemünk előtt cseperedik fel egy alkoholista társadalom. Szó szerint, alkoholista generációk. Miért van az, hogy ez senkit nem zavar? Miért nem tesz rá hangsúlyt senki, mintha mi sem történne. Aki a múlthoz akarják hasonlítgatni a jelent, azok szintén önnön magukat csapják be, de rendesen. Régen hány óráig voltak nyitva a diszkók? Ma hány óráig vannak nyitva? Régen milyen volt a szülők többsége? És ma milyen? Régen zúdított-e a média ekkora szennyáradatot az akkori generációk fejére? Csak pár ok.

Butíthatjuk egymást ostoba közhelyes dumákkal, de az igazság ez, lehet valaki szerény, figyelmes, segítőkész, kedves, az egyre nagyobb tömegeket öltő romlott réteg ezekkel az emberekkel nem kompatibilis, maximum arra jók, hogy kihasználják őket és röhögjenek rajtuk. Egy megoldás van: te is azt mondod "teszek rá, most már kiszámíthatatlan, szélhámos, iszákos, szexmániás örömlány leszek" Nos, mit mondasz? Igen egyszerű megoldás.

Azt mondom neked ennek ellenére, hogy ne tedd, mert elveszted egy idő után azt ami emberré tesz. Láthatod, hogy igencsak fogyatkoznak az embernek nevezhető valamik Föld bolygónkon.

Lesz akiben düht kavar a hozzászólásom, de hogy tovább dühítsem a közfelfogást, egy kisgyerek, amikor iskolába kerül még nem egy sérült személyiség (feltételezzük, hogy normális háttérből jön). Van, aki már a kezdetben introvertáltabb, és van aki már az elején extrovertáltabban viselkedik. Ezek a személyiségjegyek az óvodától, az általános iskolán át egész a fősuliig kibontakoznak, az ez idő alatt ért sérelmek, vagy élmények határozzák meg milyen emberré válunk. Aki magába forduló, nehezebben barátkozós és még "jófiú" is, az jegyet váltott magának a megpecsételt szenvedéssel teli évekre. Az ilyenek mint írtam is mindig szélsőséges esetekké válnak az őket érő traumák miatt. Valaki a kábítószerekhez nyúl, valaki pedig embergyűlölő agresszív, érzéketlen tahóvá válik, valaki pedig olyannyira elveszti az önbecsülését, magabiztosságát, hogy egyszerűen szociálisan beteggé válik. Ezeket a sebeket jobbik esetben pszichiáterrel, vagy pszichológussal lehet csak kikezelni, vagy kikezelni sem.

Ez a generáció, amiben te és én vagyunk, kaotikus jövőképet festenek elénk. Le lehet hurrogni egy szerényebb embert, hogy legyen erélyesebb a társaival, és merjen már barátkozni, de egy szociálisan sérült embernek nem mondhatod ezt, mert csak a parazsat rakod az önutálattól szenvedő személyére. Sokkal több normális ember kellene, hogy legyen a fiatalkorúak között, mert az hogy van egy 38 főből álló társaság, és senkiben nincs empátia, és késztetés arra, hogy a félénkebb társa felé nyisson. Segítenünk kellene azoknak az embereknek akik nehezebben zárkóznak fel, ehelyett ha még pluszban nem alkoholisták, nem szívnak, és nem szexelnek minden hétvégén másik partnerrel, akkor nevetség tárgyává kell tenni, és kiközösíteni. Iszonyatos.

Részemről, ez egy dühítő probléma, leírtam az okokból párat, mi miatt fajul el a világ, de senki nem tesz ellene semmit, mindenki csak áll megoldásokat emleget, mintha szándékosan nem akarná figyelembe venni a probléma gyökerét.

Kedves kérdező, bocsáss meg ha hosszú voltam, de te sem sajnáltad az időd, hogy leírd gondolataidat, engem pedig ez a téma eléggé felkavar, nem tudok szó nélkül elmenni mellette. Ne hibáztasd magad, amilyen a termsézeted olyan, ne akarj olyan lenni mint a liba osztálytársnőd, aki vezetőt bohóckodik, és olyan se akarj lenni mint a többi, azokból a többség pár év múlva egy lezüllött elcseszett életű emberféleség lesz. Légy józan, ha valaki rendes, akkor barátkozz vele, de ne süllyeszd le magad azért, hogy legyen holmi barátod.

Azt nem árultad el hány éves vagy, ha jól olvastam tizennegyedikes, annyi idős lehetsz mint én.

Egy fiú válaszát olvashattad, aki ugyanezen okok miatt mindig is küszködött a kiközösítés és magamat szándékosan kiközösítettéstől lett magánytól. Inkább maradtam józan.

Ne hagyd magad ennyire, mert látod kikészít. 11-esek vagytok, ha jól sejtem a legtöbben már elvileg "felnőttek". Szerintem próbáld meg, hogy nyugodtan, higgadtan megkérsz valakit, hogy beszélgessetek el. Lehet a vezető lányt, lehet mást. Szépen kérdezd meg tőle, hogy miért csinálja ezt. Legyél nyugodt, és higgadt, semmi rosszat nem tettél, és nem tartozol neki semmilyen felelősséggel, amiről számonkérhet.

Másik opció, hogy egyszer, ha piszkálnak, szintén nyugodtan, de határozottan megmondod, hogy "Lányok, légyszi hagyjátok ezt abba, mert nem jókedvemben voltam otthon." Akár otthon is gyakorolhatod, nehogy megijedj ott helyben.

Persze teljesen megértelek, én is tudtam ezt elméletben, de sose szóltam vissza. Ennek az lett a vége, hogy amint találtam máshol is társaságot, már másként tekintettem rájuk, mert nem az az érzés volt bennem, hogy "velük kell lenni, mert nincs más, muszáj megfelelni". Így mondhatni elvesztettem őket, de igazából most már inkább úgy látom, hogy ők vesztettek el engem, mert a végére nem is érdekelt, rendbe tudom-e hozni. Tulajdonképpen nekem így jobb lett, így nem tudom milyen alapon tanácsolom, hogy te ne így tegyél (az én barátaim nem is voltak (11-re) ilyen durvák), de ha meg szeretnéd menteni, akkor beszélj velük. 31 emberből tuti, hogy nincs senki, aki amúgy jófej? Én sem ittam sose (életemben egyszer voltam becsiccsentve, egyetem előtti héten, és nem a régi társaságommal), de volt olyan, akivel el lehetett beszélgetni is, és fel se merült benne, hogy erőltesse, vagy lenézzen miatta. A suliban biztos nem iszik senki, esetleg ha olyan helyzet jön, ne zárd ki, hogy "ivóssal" beszélgess.

Jó lenne, ha akármi is történik, nem keseredne meg a szájízed az iskolával kapcsolatban, úgyhogy szerintem az évfolyamtársaiddal is szorosabbra fűzhetnéd a kapcsolatod, azzal a barátnőddel, akiről beszéltél legyetek tényleg barátnők, töltsetek együtt sok időt. Egy év valóban sok bizonyos szempontból, de talán ki lehet bírni. (főleg, hogy csak 8 hónap lesz.) Utána viszont a helyedben nem ragaszkodnék az osztályodhoz. Koncentrálj inkább arra, hogy az új közegbe, ahova kerülsz, jó barátokat szerezz:)