Irigy vagyok egy nőre, hogyan tudnék ezen túllépni?

Egy másik ember életét akarod élni? Ez elég gázul hangzik.

Az nem ciki, ha otthon ülsz, az a ciki, ha nem akarsz otthon ülni, de semmit nem teszel érte. Az milyen már, hogy valakinek csak úgy beülnél a baráti körébe? Az nem is érdekelne, hogy őket nem érdekled?

Te mit tudnál adni ebbe a barátságba? A savanyú képedet, amit az ő dolguk lenne felvidítani?

Tanács: Legyél jobb ember, fejleszd magadat, szerezz ismereteket amikről beszélhetsz és próbálj meg elköltözni a szüleidtől.

Őszintén tedd fel a kérdést magadnak "Mi a baj velem/az életemmel?" és ha a mi segítségünket várod akkor a választ nekünk IS(!) mond meg, és akkor tudunk majd segíteni ill. jobb tanácsokkal ellátni.

Addig is azt javaslom hogy ne hallgass a szitkozódó emberekre.

F/17

Nincsenek barátaid, soha nem volt barátnőd, otthon ülsz, mindig rossz kedved van, depressziós vagy.

Egy tök sikeres, pörgős, boldog csaj köreihez csatlakozni kb. olyan törekvés a részedről, mintha helyből a K2-t akarnád megmászni úgy, hogy igazából a Normafára sem mentél ki még soha.

Így garantált a kudarc és a jelenlegi depressziós, magányos állapotod fennmaradása. Igazából ennél jobb mód a magány és a depresszió fenntartásához, mint teljesíthetetlen célokat kitűzni aztán menetrendszerűen kudarcot vallani, nincs is.

Tűzz ki reálisabb célokat magad elé egyelőre inkább - kisebb társaság, kevesebb menőség -, mert lehet, hogy "olyan jó lenne", de az igazság az, hogy semmitől sem vagy olyan távol, mint hogy együtt bulizzál ezzel a csajjal és a barátaival.

Ezt nem így kell nézni. Ezt úgy kell nézni, ha egy ilyen tök jó csaj érdemesnek talál bármilyen okból is arra, hogy elbeszélgessen veled, akkor lesznek még mások is.

Amúgy meg honnan tudja, hogy nincs senkid a szüleiden kívül? Ne traktálj ilyesmikkel senkit. Ha megkérdezi valaki, mondd azt, hogy csak néhány jó barátod van, akikkel gépezni meg kirándulni szoktatok.

A túlzott őszinteség simán elriasztja az embereket.