Milyen érzés ha valakinek vannak barátai, társai?
A kérdésem egyértelműen azért érdekel, mert nekem soha nem is voltak, és jelenleg sincsenek a harminchoz közel, milyen érzés például péntek este kimenni sétálni valakivel, vagy beszélgetni, esetleg nyáron nyársalni, főzni? Milyen érzés ha valakit felhívnak, érdeklődnek az állapota iránt, vagy éppen pusztán csak átmennek hozzátok beszélgetni,?
Mivel nem voltam benne biztos, hogy hova tehetném fel ezt a kérdést, ezért a vallási kategóriában tettem fel, ha esetleg ez gondot okoz, akkor elnézést érte, és nyugodtan át lehet helyezni a megfelelő szekcióba.
Azoknak akik esetleg kételkednének a kérdéseim őszinte, és valóságosságában, teljesen őszintén mondhatom, soha nem voltam barátaim, és a fentebb említettek egyikét sem tapasztalhattam meg soha sem, közel a harminchoz teljesen egyedül éltem minden pillanatomat, sem munka szinten, sem más szinten nem jelentettem senkinek sem azt, hogy egyáltalán érdeklődjenek felőlem, érzéseim azok nem nagyon vannak már, amik vannak azok ürességgel, és jellegtelenséggel teliek.
Majdnem elkezdtem részletezni h miért nem teszel ellene,de nem ez volt a kérdés.
Ez olyan mintha most fekete fehér filmet néznél,és amikor ezt megtapasztalod minden HD és színes lesz.
Minta tofun éltél volna eddig,és nem ismersz semmi ízt,és amiket felsoroltál az egy michelin csillagos étterem menülapja
"Majdnem elkezdtem részletezni h miért nem teszel ellene,de nem ez volt a kérdés. "
Félre értesz, ez egyedül létemnek nem én vagyok az oka, én mindig is barátkozó, és jóindulatú ember voltam másokkal, közvetlen és nyitott, ezt írnám egyébként az első válaszolónak is, ezek ellenére egyedül hagytak engem, tehát szépen megkérek a következő kommentelőket, hogy ne írjanak arról, hogy mekkora az én szerepem ebben, mert ha azon múlna, akkor leírtam volna őszintén azokat a negatívumokat, amik meggátoltak abban, hogy társakra leljek.
Jó érzés!
Kicsit legyél nyitottabb az emberek felé és lesz barátod.Soha nem késő változtatni!
"Jó érzés!
Kicsit legyél nyitottabb az emberek felé és lesz barátod.Soha nem késő változtatni!"
Szia kérlek olvasd el az előző kommentem.
bocsáss meg ne szándékoztam túl vagy alúl értékelni a te szereped,de az nekem kissé érdekesnek tűnik hogy nagyon nyitott és közvetlen vagy és nincs senkid
én nyitott követlen vagyok egyáltalán nem nézek ki jól,barátaim mégis vannak...tehát....nemtudom...
Én megértelek. Nekem sincsenek jelenleg barátaim, pedig nyitott embernek tartom magam.
Sok mindenkinek még így is rosszabb, mint nekem. Gondolok itt arra, hogy értelmes embernek tartom magam és még mindig jobb egyedül, de nyugodt hangulatban lenni, mint idiótákkal körülvéve. :D
Érdemben nem tudok válaszolni.
De teljesen átérz a helyzeted. Teljesen egyedül vagyok, szinte depresszió határán állok. Se pár, se barátnő, se senki. És sajnos ez nem rajtam múlik.
Ameddig nem találsz olyan barátot vagy társaságot/társat akiben/akikben megbízhatnál akkor szerintem jobb magadban lenni.
Viszont ha találsz olyan embert/embereket akikben meg tudsz bízni, el tudtok beszélgetni akkor nagyon jó. Elbeszélgetni jó témákról, elmondani egymásnak különböző dolgokról a véleményeiteket(a világról, hobbiról,politika, vallás, bármi). Felszabadító és felemelő egy jót beszélgetni valakivel, egy sütögetés vagy egy bogrács főzés is egy tökéletes program egy délutánra, beszélgetni,meghallgatni a többieket, történeteket, történéseket, élvezni az időt, esetleg meginni egy sört, nem foglalkozol akkor semmivel, csak élvezed az életet, a jó társaságot, a természetet és mindent, csak lazítasz, pihensz és nem gondolsz semmire és nem stresszelsz aggódsz semmin. Ugyan úgy jól esik egy lazítós kis séta, nézelődni, kiszellőztetni az agyad.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!