Nehéz normális barátságot kötnöm. Hogyan állnátok ehhez a problémához?

Üdv mindenki! Szóval az elmúlt években nem vagyok túl sikeres abban, hogy normális haverokat illetve barátokat találjak.

23 éves férfi vagyok.

Van egy régi baráti köröm(3 ember), viszont nem vagyok megelégedve a hozzáállásukkal velem szemben. Sokszor úgy érzem-és szerintem nem véletlenül- hogy ilyen "ha nincs ló, szamár is jó" kapcsolat ez. Akkor hívnak valahova, hogyha már nincs más alternatíva. Akkor jó velem lógni, ha éppen nincs mással. Pl elmegyünk együtt egy szórakozóhelyre, amint beértünk és valami ismerőssel találkoznak, én kb megszűnök létezni. Példa erre a most hétvége: lemegyünk 5 fővel egy kis pubba beszélgetni,ebbe benne van 2 ember a "közeli" "baráti" társaságomból, az 5 fő egy asztalnál ül, szóval én is ott vagyok a beszélgetésben meg minden. Én sofőr voltam, nem ittam, az egyik barátom meg még 2 fő akart menni egy szórakozóhelyre. Mivel nem szeretem túlságosan ezeket a helyeket, így szóltam az embernek, hogy meg se beszéltük, hogy ilyen helyre megyünk, max 15 percet tudok maradni, és utána menjünk (én vittem el kocsival). Ahogy beérünk a szórakozóhelyre, úgy kb megszűntem a "barátom" számára létezni, konkrétan kizárt a testbeszédével, azaz hátat fordított nekem, és másik 3 emberrel beszélgetett. Én ott álltam egyedül, támasztva a falat, ő tök jól elvolt. Kb 20 perc elteltével mondtam, hogy figyelj, én menni akarok. Erre jött a szokásos: "jól van, még ezt megiszom, várjál". Ebből az szokott lenni, hogy még ott maradok legalább 1 órát, mert aztán meg ki kell kérni a másik italt és meg kell inni azt is, vagy jött vki más. Tipikus időhúzás. Szóval mondtam, hogy én most megyek, ha jön jön, ha nem , akkor meg majd hazamegy valahogy (1.5kmre lakik a szórakozóhelytől...). Erre kifakad rám, hogy jól van akkor menjél. De amikor 2-en vagyunk, vagy a nagyon szűk baráti kör, akkor teljesen más, tök normális, tudunk beszélgetni. Megőrjít, hogy amint emberek közé megyünk, olyan, mintha "ciki" lennék neki. Ugyanezt érzem a másik embernél is.És ez az eset nem most fordult elő először. Szóval ezt a barátságot többé nem nagyon tudom normális barátságnak tekinteni.

Sokszor próbáltam nyitni emberek felé. Volt egy távolabbi haverom, elég normális gyerek, voltunk együtt pár üzleti úton. Nem nagy távolságra lakik, kb fél órára lakik kocsival. Úgy éreztem, hogy tök jól mennek a dolgok, és kezdünk barátok lenni. Hívtam, hogy csináljunk ezt, csináljunk azt, de mindig volt valami. "Most ez jött közbe, most az jött közbe, most ez nincs, most az van." Ez volt 2.5 hónapig. Kb csak neten kommunikál velem, ami abból áll, hogyha én nem keresem, akkor 1-1.5 hetente rámír, de általában azért, mert valamit el akar mesélni, nem azért, mert nagyon érdekelné,hogy mi van velem.

Volt egy másik eset is, az is egy régi haver volt, vele is kicsit közelebbi baráti kapcsolatot akartam, elég sok közös dolog volt vele is. Elmentünk közösen egy szórakozóhelyre egy másik városban a születésnapja alkalmából, ami abból állt, hogy amikor megérkeztem, már halál részeg volt, én itattam vízzel, én kértem a helyében elnézést ,amikor nem egyszer kakaskodott meg beszólogatott másoknak a buliban. A többi "barátja" olyan jól tolerálták, hogy szépen lassan ott hagyták őt az emberek. Mindenki ott volt vele egy helyen, de órákon keresztül senki nem kommunikált vele. Én voltam ott, itattam, védtem, próbáltam beszélni a fejével. Ezek után másnap mondtam a srácnak, hogy jöjjön le a következő héten hozzám, meghívom egy kajára. "áhh most nem lesz jó ez meg az meg amaz". Az volt a válaszom, hogy a meghívásom áll, akkor jön, amikor akar. Ennek több mint 7 hónapja. :D

Még sok más esetet tudnék felsorolni, de mindegyikben kb hasonló a minta. Próbálok szívességet tenni az embereknek, tényleg érdekel, hogy mi van velük szóval a kapcsolatból nem csak kivenni akarok, hanem hozzá is rakni a másik ember életéhez. De egyszerűen egy pontnál tovább mintha nem jutnék.

Nagyon sok könyvet olvastam a témában, sikerült megváltoztatnom magamban nagyon sok dolgot az évek folyamán. Pl azelőtt nagyon ragaszkodtam az igazamhoz, ebből sok vitám volt; néha, bár nem szándékosan,de megbántottam embereket heccből vagy viccből; túl sokat panaszkodtam a saját életemről, vagy éppen túlságosan sokat hencegtem. De ezeknek már kb 4-5 éve vége. Ezen kívül vannak még rossz tulajdonságaim, amik még mindig léteznek, mint ahogy mindenki másnak is. Ezeket kordában tartom és megpróbálok mindenkivel tisztességesen és fairen bánni, egy picit mindig tisztességesebben és fairebben, mint ahogy mások bánnak velem. Mégsincs eredménye.

Szóval nem tudom, hogy milyen irányba kéne menni.

Elég elszomorító a helyzet, hogyha belegondolok, hogy az emberek, akik körülöttem élnek, a javarészük normális barátságokat tud kötni mindenféle tanulás nélkül, sokszor úgy is, hogy amúgy iszonyat parasztok.. Én pedig olvasok, munkát teszek a személyiségem fejlődésébe, igyekszek normálisan viselkedni az emberekkel és semmi.

Mit tanácsoltok? Volt valaki ilyen helyzetben?

KÖszi!