Normális, hogy ehhez nem akarok jó pofát vágni amit ki is mutatok? ( többi lent)

Egyik barátnőm,mondhatni legjobb szakított a barátjával (kb 4 hónapig jártak). Elhordja állandóan mindennek a pasit,meg nem szereti meg nem illenek össze csak veszekednek,aminek sokszor szem és fültanúja is voltam.Illetve,hogy a srác nem túl szép mondatokat ír neki. Nem találkozgatnak sűrűn.Ilyenkor bennem ki alakul,hogy minek beszélnek,találkoznak még mindig ha mindketten rosszul vannak a másiktól.Illetve teljesen feszkósak.Sokszor a találkozás is merő feszültség veszekedés amit unok,hogy végig kell hallgatnom lassan 1 hónapja.

Ma át kellett ugranom pár dologért a barátnőmhöz,ott volt a srác plusz mentek még egy párral vhová.

Nem féltékenység meg semmi ilyesmi. De engem irritál,hogy a srác előtt tegyek úgy mintha nem hallgattam volna végig miket mond barátnőm róla,meg nem láttam volna,hallottam volna a dolgokat.Meg,hogy egy telefon hívás után csapkod meg tiszta idegbeteg. Aztán előtte meg jó pofizik stb.

Na én most ma este kicsit flegma voltam mindkettővel,nem tudom mennyire érzékelték.De én ehhez a színjátékhoz nem tudtam jó pofát vágni. Szeretem az egyenes dolgokat,őszinteséget. Nem a színjátékot. Hányok az ilyentől.

Normális a reakcióm vagy csak én vagyok a komplikált? :D