Csak szerintem nevetséges, amikor bepasizik valaki, és rögtön elfelejti a legjobb barátait?

Nem ez az élet rendje.

Én is vagyok szerelmes, nagyon sokat változok ez idő alatt, de szerintem kizárólag jó irányba, mindig tanulok a hibáimból, fejlődök, egyre nyitottabbá, vidámabbá, boldogabbá válok az évek múlásával.

DE!

Nem csak a szerelmet igénylem, ugyanúgy a barátságot is, függetlenül attól, hogy nálam nagyon igaz, hogy a szerelmem az egyben a legjobb barátom is.

Az utóbbi időben nagyon eltávolodtam a két barátnőmtől, akik az elmúlt években mindig ott voltak nekem, mindkettő visszavezethető lényegében egy-egy szerelemre, habár az egyik esetben, a legjobb barátnőmnél volt köze ahhoz is a dolognak, hogy mindketten változtunk, aztán szép lassan idegenekké váltunk egymás szemében, míg a másik esetben problémák mindig is voltak, ezek a srác megjelenésével csak elmélyültek.

De nagyon hiányoznak mindketten, és a dolgok úgy, ahogy régen voltak, szóval továbbra sem helyettesít egy szerelem minden baráti kapcsolatot, és maradtak barátaim persze, de olyan barátnő, akivel beszélgetéseknél gyakorlatilag hangosan gondolkodhatok, nem, és ezt hiányolom.

18/L

majd ha idősebb leszel és megtalálod életed párját, megérted

fontosabb lesz számodra, mint akármelyik barátod, vele akarod majd tölteni minden egyes percet, minden apró titkodat vele akarod majd megosztani, ő lesz a szerelmed és egyben a legjobb barátod, akire mindig számíthatsz

idővel pedig majd családotok lesz, ott is csak ti ketten fogtok számítani és persze a gyereke

bizony, ez az élet rendje :) nem olyan rossz ez, csak most tűnik annak, de mondom, majd ha megtalálod Őt, akkor majd úgy is belátod

Nem ez az élet rendje. Ők nem a barátaid. Velem is ugyan ezt eljátszották többször is az állítólagos "barátaim". Jött egy lány az életükbe és megszűntem létezni.

Azért nem ez az élet rendje, mert van olyan ismerősöm, aki már több, mint egy éve párkapcsolatban van a nőjével, mégis tartja a kapcsolatot a barátaival, igaz, nem ugyan olyan szinten, de van benne annyi, hogy ő nem mond le egy ember miatt mindenkiről, a barátairól. Na, ilyen az igazi barát, akit nem tud úgy elvakítani a szerelem, hogy cserbenhagyjon másokat és önzően csak kettejükkel foglalkozzon. Szánalmas, hogy még van pofája beugatni egyeseknek a volt barátiknak, miután összejöttek valakivel, hogy "Majd te is rájössz, hogy milyen a szerelem, milyen szerelmesnek lenni.". Saját magatokat járatjátok le ezzel, ez csak egy kifogás arra, hogy magatokkal foglalkoztok és a saját magatoknak szereztek élvezetet, az állítólagos "barátaitokat" pedig semmibe nézitek.

Ha nincs ló, jó a szamár is.

A helyedben nem állnék velük szóba, láthatod, csak akkor vagy nekik jó, amikor nincs pasi. Ugyan ez van velem is, nem is keresem őket többet, nem a barátaim. 20F

7-es vagyok.

Az még a ráadás, hogy amikor nekem jött össze egy lány, akkor folyton ugattak, hogy nem foglalkozok velük. Közben akkor költöztünk el és így is az 1 hónap alatt, míg együtt voltam a lánnyal 5x(!!) mentem velük bulizni, szórakozni és mondom, volt pofájuk számon kérni, hogy nem foglalkozok velük a nő miatt. Ugyan ez a "barátom", aki leugatott, 2 hónapra rá összejött egy lánnyal. Mondtam neki, hogy igazán lenézhetne már a másik "barátunkhoz", mert amióta a nővel van, azóta nem is foglalkozik senkivel, csak vele és magával. Jött a viszontválasz, hogy: "Majd, ha ti is szerelmesek lesztek, megtudjátok, hogy milyen." :)

Erről ennyit, lehet lepontozni.