Elsőéves egyetemisták/főiskolások, akiknek gimi alatt nem (nagyon) voltak barátaik, ti is tapasztaljátok ezt?

Van 2 barátnőm (nem hármas baráti társaság,külön élethelyzetben ismertem meg őket),de egyik barátság sem az a típusú,amiben minden második nap találkozunk és megyünk valahova (mivel nem lakunk egymás közelében). Hozzá kell tennem,hogy nem voltak jók a gimis éveim,az egyik barátnőmet onnan ismerem,rajta kívűl nem is tartom a többiekkel a kapcsolatot egyáltalán.

Bekerültem az egyetemre és összebarátkoztam 2 lánnyal és voltam olyan hülye,hogy azt hittem,hogy most aztán felpezsdül az életem,mászkálunk,szórakozni megyünk. A hónapok során viszont felismertem, hogy mindenkinek megvan a még középsuliból összeverődött baráti köre és nagyon jól elvannak. Rá kellett jönnöm,hogy nekem nagyobb szükségem van a barátságukra állandó baráti társaság híján,mint nekik én rám.Persze ezt szégyellném bevallani előttük.

Ritkán persze vannak közös programok,de sajnos állandó társaság híján nagyrészt itthon vagyok,pedig szívesen mozdulnék ki többször....

Valaki valami hasonlót tapasztal? Hogy van az egyetemen/fősulin egy kisebb társasága,de a sulin kívül magányosnak érzi magát?