Elsőéves egyetemisták/főiskolások, akiknek gimi alatt nem (nagyon) voltak barátaik, ti is tapasztaljátok ezt?

Nekem pl a csoporttársaim között nincsenek barátaim, és inkább az évfolyamomon/szakomon kívül van több.

Elsőben benne voltam ugyan egy nagyobb társaságban, de aztán onnan az egyik kulcsember átiratkozott másik egyetemre, aztán szépen lassan szétestünk. Most meg ugye MSc-n más csoporttársaim vannak, mindenhonnan jönnek emberek, a régiekkel nem nagyon tartom a kapcsolatot, így nem mászkálok velük sehová, csak suliban beszélünk. Egyetemi kávézókban, könyvtárban, egyetemi bulikban könnyű ismerkedni, ha gondolod próbáld ki.

Érdekes, nálunk pont fordítva volt. Lehet, hogy az embereknek még megvoltak a gimis barátaik, ezt nem minden esetben tudom, de többség budapesti volt egész életében, ott is jártunk egyetemre, mégis egymással lógtunk folyamatosan és mindent közösen csináltunk. Ha nem is mindenki, de minden napra vagy minden programra össze lehetett szedni elég embert, aki ha nem is volt épp közeli barát, de szorongás nélkül, jót beszélgetve vagy akár ökörködve el lehetett tölteni az időt.

Az egész gólyatáborban kezdődött, ott csoportokra voltunk osztva és az egyik csoport jelentős része tartósan összeállt, de becsatlakoztak mások is, igaz, ők is mind gólyatáborban. Szerintem később nem jött senki új, nem azért, mert bárkit kizártunk volna, hanem mindenki, akit ismertem, gólyatáborban talált társaságot, aki meg nem volt, őket nem is nagyon láttam senkivel sem beszélgetni, a bulikra is azok jöttek el, akik gólyatáborban voltak.

Egy másik fajta csoportosulás meg a kollégiumokban volt, az ottaniak inkább közös sportokra jártak meg ugye lényegében együtt éltek, emiatt nem mentünk el velük külön bandázni, de az is egy stabil társaság volt, akikre bármikor bármiben lehetett számítani.

Kérdező, még csak első éves vagy. Ilyenkor még az emberek kötődnek valamennyire a középsuliba és a gimis barátaikról sem szakadnak még le annyira. Figyeld meg, hogy később ez változni fog! Ahogy egyre többet lesztek együtt egyetemen, a csoporttársakkal egyre több közös szenvedésekben lesz részetek, és ez össze fog titeket kovácsolni, és egy idő után mindenki az egyetemi környezetére fog koncentrálni, mert oda köti az élete, a mindennapjai ott zajlanak (és ugyanúgy a többi régi gimis barátjaikat is leköti majd a saját egyetemük), így el fognak halványulni a régi barátságok. Most még persze első évben igyekeznek a régi idők emlékére erőltetni a dolgot, de ezek elkopnak majd (ami persze nem törvényszerű mindenkinél, de a nagy tendencia ez szokott lenni).

A másik, hogy első évben általában nem is azzal barátkozik össze az ember, akivel egyetem végén úgy válik el, mint a legjobb barátjával. Én pl. akikkel első félévben barátkoztam, ma fogalmam sincs, hogy mi van velük, nem is érdekelnek. Később haverkodtam össze a legjobb barátaimmal, akik még egyetem után is jó barátaim. Lehet, hogy neked is még előtted van, hogy megtaláld a legjobb barátnődet. :)

De ez rajtad is múlik, legyél nyitott, ismerkedjél, gondolom egyetemen számos lehetőség van, sok program, ahová el tudsz menni, embereket tudsz megismerni. Nem muszáj társasággal menni, mehetsz egyedül is. Az a lényeg, hogy ne görcsölj ezen, majd adja magát a dolog, de ehhez neked is változni kell, ne legyél zárkózott. Ez már egyetem, ahol felnőtt nő vagy, nem pedig a gimi, ahol mindenki be van skatulyázva.

És az utolsó tanácsom, hogy inkább pasizz, ezzel foglalkozz, ne azzal, hogy barátnőket szerezz :D

Mintha én írtam volna ezeket.

Gimis osztálytársaimat nem szerettem, senkivel nem tartom a kapcsolatot, csak a volt barátommal (de ő 1-el felettem járt)

Bekerültem egyetemre, azt hittem lesz minden. Mindenkinek megvan a saját maga kis társasága vagy a suliból, vagy még régebbről. Főleg úgy, hogy egy olyan szakra járok, ahova főként lányok járnak és még az élet sem pezseg a srácoktól.

21/L