Egyetemisták! Csak én vagyok így ezzel?

Nem tudom, én mindig örülök, a jó jegyeknek. Olyan még nekem nem volt, hogy harmadszorra sikerüljön valami, legrosszabb esetben másodjára meglett, de el tudom képzelni, hogy harmadik vizsgaalkalomra - abban a félévben utolsó lehetőségként - elég stresszes lehet vizsgázni.

Nyilván örülök egy sikeres vizsgának, de ha valamit tényleg nehéznek találok, vagy olyan tárgyról van szó, amit kevésbé szeretek, akkor inkább csak megkönnyebbülök, hogy azon is túl vagyok. Eufórikus állapotba akkor kerülök, mikor számomra fontos és érdekes tárgyakból 5-öst szerzek. Nyilván ez nem tart örökké és a motiváció se. Nem csak akkor kell tanulni/dolgozni, mikor az ember motivált, hanem akkor is, mikor nem. Ez elég komoly fegyelmet igényel, de ha mindenki mindent csak akkor csinálna, amikor motivációt érez, akkor semmiből se lenne semmi. Meg kell tanulni motiváció nélkül is a maximumot nyújtani.