Ti éreztetek már így?

Régebben gyakran utaztunk, mindig szereztem barátokat, akiktől utána persze mindig meg kellett válnom és ez elég rosszul érintett. Észre vettem hogy ha megkedvelek egy embert akkor abban valamilyen idióta okból kifolyólag rögtön megbízok és nagyon kötődöm is hozzá. Nehezen szerzek barátokat, de amikor igen azt komolyan gondolom. Van egy nagyon jó barátnőm és az utóbbi időben összehaverkodtunk egy fiúval is, aki viszont ilyen téren a szöges ellentétem. Nagyon közvetlen és rengeteg barátja van.

Egy év múlva külföldre költözik és tudom hogy az nagyon nehéz lesz, de elhatároztam, hogy nem zavartatom ezzel magam lényeg hogy addig sokat legyünk együtt. De a barátnőmmel többször is összevesztünk már miatta és úgy érzem neki feleannyira sem vagyok fontos mint ő nekem. Nem akarom hogy egy olyan ember miatt menjen tönkre egy régi és fontos barátságom, akinek nem számítok és aki amúgy is itt hagy. Lehet jobb lenne többé nem beszélni vele, de őszintén szólva ez is egy olyan dolog amit nem akarok... mit kéne csinálnom?