Ti is éreztétek ezt mikor 13-14 éves 7. esek voltatok? Nekem nagyon fáj.
Egyszerűen romba dőlt az életem.
Nem akarok bemenni abba az osztályközösségbe amiben vagyok.Most leszek 8.os.De nem akarok találkozni az osztálytársammal, 3 kivétellel.
2 igazi jó barátommal, meg a barátnőmmel.
Barátnőmmel se nincs semmi rendben.Nemrég összebújtunk, és úgy aludtunk kiránduláson,csillagokat néztük a háztetőn, csókolóztunk a sötétben,miközben nem tudtuk, h mikor esünk le a hidról stb..., Most meg 1 hónap után már a szakitás szélén állunk, és már egyszerűen nem tudom, hogyan hozzam rendbe.
Se az osztálytársakkal nem akarok találkozni, mert már nem birom azok jelenlétét,barátnőmmel se minden tuti, a jövőtöl is félek, szét vagyok esve, egyszerűen nem tudom reggel, hogy minek keljek fel.Van értelme?
A két barátomról tudom, hogy azok örök barátok lesznek, de félek, hogy mindenkit elfogok vesziteni, mikor eljön a középsuli fősuli.Lehet nem akarom őket látni, mert meguntam őket, de azért hiányoznának.
Ti is éreztetek valahogy igy?
Szerintetek mit kéne tennem?
Teljesen bizonytalan vagyok.
"Amikor egy szerelem véget ér, a gyenge sír, a gyakorlatias rögtön keres egy másik szerelmet, de a bölcsnek már van egy tartalékban. " Oscar Wilde
Hova sorolnád magad
Gyengének.
Ha véget ér egy szerelem nálam, én nem keresek rögtön újat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!