Kisebb sérelmek egy barátságban. Benyeljük, konfrontálódunk, "leckéztetünk"?

A leckéztetés az rossz szó, mert erősen manipulatív és játszma jellege van, ami pont egy barátságba nem igazán fér bele. Ugyanakkor vannak olyan kisebb sérelmek, amiket ha örökké mindig szóvá tenné az ember, akkor afféle zsörtölődőnek tűnhetne, viszont ha meg mindent benyelek, akkor belül nőhet a feszültség, ami egy váratlan kirobbanás esetén pont a barátságot tehetné tönkre. Arra vagyok igazából kíváncsi, hogy ki hogy kezeli az ilyen elsőre kis horderejűnek, ám megoldatlanság esetén annál mérgezőbbnek tűnő helyzeteket.

Jóbarátommal (fiúk vagyunk) mindig megbeszéljük a nőügyeket. Egyszer egy nő, akivel csteltem, durván leoltott, hogy "örül, hogy a hátamnak beszél", mert nem válaszoltam azonnal. A barátom is jól kioktatott, hogy a csajnak volt igaza, őt is felqrja ha valaki nem válaszol, de közben látszik, hogy látja az üzenetet. Aztán mit tesz isten, pár nappal később a haver tette velem ugyanezt. Hogy kérdeztem valamit, ő meg egy nappal később válaszolt. Hát én az "elegáns revans"-ot választottam: nem tettem szóvá, nem veszekedtem, nem zsörtölődtem, csak ugyanígy tettem vele.

Más: szakított a barátnőjével mert szerinte uygan amikor együtt voltak minden jó volt, de a lány nem volt oda a srácért, inkább csak elvolt-beérte vele. Ez fájt a srácnak, viszonzatlannak érezte a bele fektetett energiát. Én a minap mondom neki, direkt a legnagyobb jóindulattal, hogy semmi dolgom, ha akar bandázni, talizni, akkor ráérek. (Neki akartam jót ezzel) Erre az volt a válasza, hogy "Jól van :D" a végén egy szmájlival. Aztán eltűnt, eltelt a nap, semmi visszareakc, hogy "köszi, de más a programom" vagy akár még azt is elfogadnám, ha pont nem velem akarja tölteni a napot, engem nagyon felb.sz az, amikor így leszarnak. Persze ezen besértődni sem biztos, hogy érdemes, de megint úgy vagyok, hogy valahogy a tudtára kellene adni, hogy nem helyeslem. Most tegnap este én direkt egy közönyös választ írtam, amikor küldött valamit viberen.

Tényleg, higgyétek el, nem akarok sem óvodás gyerekes hülyének tűnni, sem játszmázni vagy a semmit felfújni, de valahogy ezek mégis úgy bosszantanak.

Ki mit tenne? Vagy én vagyok csak túlérzékeny?

Annyit hadd kérjek, hogy a lekezelő oltogató trollok maradjanak távol, de a normális segítő válaszokért hálás vagyok, mégha az én hibámra is világít.