Miért nem tudok hosszútávú barátságokat kialakítani?
Kiskoromban sem voltak igaz barátaim. Volt egy-kettő, akivel néhány éven keresztül jóban voltunk, aztán mindig megszakadt a kapcsolat, vagy elpártoltak. Fiúk közül voltak jó barátaim, velük a távolság miatt szakadt meg a kapcsolat, de ha rájuk írok mindig jókat dumálunk.
Kiskoromban a csajok mindig bántottak, csúfoltak, ha épp úgy volt meg is téptek ha védekezni mertem. Középsuliban azzal a pár lánnyal jóban voltam, és a fiúkkal is, de tartós barátság, hogy összejárunk, nem alakult ki.
Ahogy nőttem, úgy egyre jobban kijöttem az emberekkel, de úgy érzem csak elvagyok velük. Munkahelyemen is elfogadnak, jóban vagyunk, de akik régebb óta itt vannak, azok már barátok, bármiről elbeszélgetnek, velem csak szakmai témáról szinte. 1-2-3 ember kivételével.
Úgy érzem, hogy képtelen vagyok barátságot elmélyíteni. Vannak állandó barátaim, akikkel néha összefutunk, számíthatunk egymásra, vannak jó ismerőseim, akikhez fordulhatok tanácsért, és vannak régi barátok, akikkel nem beszélünk, de ha összefutunk elbeszélgetünk minden felszín nélkül.
De olyan igazi barátaim nincsenek. Mint a sorozatokban. Mindig szerettem volna egy baráti kört, de nem megy, és úgy érzem, hogy nem is lesz. Munkatársaim jófejek, próbálok sok helyre eljárni velük, de még nem tudok, míg nem lakok véglegesen itt.
Mindig is a párjaim voltak azok, akikkel eljártam, de leginkább otthon szeretek lenni, filmezni, főzni, kutyázni. Magányos típus vagyok, akinek már 3 ember is sok és fárasztó. Ez lettem.
Van erre valami módszer, hogy barátokat szerezzek? Hogy lehet emberi kapcsolatokat kiépíteni? Hogy lehet ismerkedni emberekkel csak úgy, nem szakmai szinten?
Nem találkoztál még megfelelő emberrel.
Élet helyzetek adják e személyeket. Csak legyél nyitott új embereket megismerni.
Nem feltétlen kell olyan lenni mint mások. Sok hozzád hasonló ember van. Nem lennél képes soha egy nagyobb baráti társaságban megmaradni, mivel nem ez a személyiség vagy; és hamar leesne a többieknek is, és ezért egy idő után kiközösítenének; szóval csak rossz vége lenne.
Nem értettem teljesen pontosan, de mintha azt mondtad hogy nincs igaz barátod, akivel bármit megbeszélhetsz. Gondolom valaki olyanra vágysz akivel bármiről beszélhetsz (pl. lelki gondok), aki folyton veled van, bármikor számíthatsz rá. Ezt az embert is nagyon nehéz megtalálni, de annál értékesebb.
Szerintem neked inkább egy 2-es legjobb barátságra van szükséged.
Nem is tudom igazán. Csak belegondoltam, hogy ideig-óráig voltak barátaim, de velük sem beszélhettem meg bármit, mert mindig visszamondták valakinek.
A bizalmasaim mindig a párjaim voltak, és anyum, illetve apum, míg élt. Most is, anyum és párom a legnagyobb bizalmasom, ha megyek valahova ők jönnek velem. Vagy együtt, vagy valamelyikük. Igaz, hogy 15 éves korom óta van párkapcsolatom, és az első kivételével, ami fél évig tartott, mind 4-4 éves volt kb, és most a párommal fél éve vagyunk együtt.
Amíg egyedül voltam, abban az 1-1 évben nem igazán jártam sehova, utolsó szakítás annyira megviselt, hogy nem is akartam, bezárkóztam, kiépítettem egy saját kis világot. Minden más, ami a munkán és ezen a világon kívül történik, számomra megerőltető.
Pedig alapvetően segítőkész vagyok, de valahogy mindig olyan emberekbe futok bele, akik átvernek és kihasználnak, majd eltűnnek az életemből. Van egy barátom, aki fix, mondhatni a legjobb barátom, de ritkán találkozunk, másokkal sokkal többet találkozik, tehát annyira nem állunk közel egymáshoz.
És nem tudom hogy kellene barátkozni. Megnyílni, és nem azon agyalni, hogy most mogorvábban szólt, lehet az agyára mentem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!