Hogyan közöljem finoman, hogy ez már sok?

Hello utolsó kommentelő!

Részben egyet értek veled és köszi, hogy írtál. Én is szeretek vele és a babával együtt lenni, nem erről van szó.Hanem arról a tényről, hogy ő most teljesen más élethelyzetben van , mint én és valószínű, hogy hiányzik neki a régi életritmusa. Én úgy látom, hogy neki most nagyban megváltozott az élete a babavállalás miatt, kicsit lehet kétségbe is esett, hogy nem tud társasági életet élni, hiszen minden otthon töltött idejét a baba tölti ki.Viszont nekem van munkám, suliba járok, egyéb teendők. És egyáltalán nem arról van szó, hogy nem tudok rá időt szakítani, mert tudok. Csak nem olyan gyakorisággal, ahogy neki az ideje engedi és szerintem ezt nem olyan nehéz megérteni. Majd írok, ha sikerült tisztáznom a helyzetet!

Egyèbkènt nem kell sajnàlnod, èn örülök, hogy tanulhatok ès dolgozhatok. Nem tekintem ezeket tehernek. A szüleim tàmogatnak igen, amennyire lehet, de ezt igyekszem viszonozni.Èn is tàmogatni fogom az èn gyermekeimet. De szerintem nem is tartozok neked ilyenfèle magyaràzattal. Csak szólok, hogy mindenkinek megvan a sajàt keresztje, nehezsegei az eletben, nem csak neked. De èn mèg ezt nem

tudhatom a huszonakarhany evemmel.Ki emlîtett itt èrettsègit? Màsodik szakmàmat tanulom, nem egyetemre jàrok, ès akkor mi van? Nem tudom, hogy kinek mi köze van hozzà, ki mit tanul stb. Amugy is herom van attòl, hogy csak diplomÀval lehet ervenyesulni, ez akkora csölatasra utal.