Folyton csak otthon ücsörgök és nem tudok mit kezdeni magammal, amiből már kezd elegem lenni mert mindenhol egyedül vagyok. Mit lehet kezdeni egy ilyen helyzettel?

Úgy alakult, hogy nincsenek rendes, igazi barátaim. A régebbiek, akik általánosban is voltak, úgymond "lemorzsolódtak" mert kevesebbet találkoztunk, ritkán láttuk egymást, ritkán beszéltünk, így van, akivel már egyáltalán nem tartom a kapcsolatot semmilyen formában. Egy-két ember még van, akivel néha beszélgetek, ha összefutunk, együtt várjuk a buszt vagy ilyesmi, de velük sem járunk össze, nincsenek közös programjaink, nem nevezhető barátságnak... Új barátaim pedig nincsenek. Sulin kívül nem járok el sehova, ott pedig szintén nem találtam barátokat. Senkivel nincsen semmilyen bajom meg nincsen köztünk semmilyen konfliktus vagy ilyesmi, de nem is vagyunk barátok. Van, akivel néha váltunk pár szót mert tulajdonképpen ez amúgy is elkerülhetetlen egy osztályban, de ennyi. Én meg nem vagyok egy nagyon nyitott vagy könnyen barátkozós típus, de azért próbálkoztam, főleg az első évben, de nem igazán sikerült... Már akkor is mindenkinek meg voltak a barátai, most meg már pláne mindenkinek meg van a saját, kialakult baráti köre. Nem hibáztatok ezért másokat mert ez az én bajom és nekem is meg volt a lehetőségem, csak nekem ezek a dolgok nehezebben mennek mint a legtöbb embernek (sok időre van szükségem míg megbízok valakiben és megnyílok előtte, nehezen beszélgetek, barátkozok másokkal) és különben sem akarom magamat rátukmálni, ráerőltetni másokra. Iskolán kívül pedig nem járok sehova. Általában azt szokták tanácsolni, hogy mozduljon ki az ember...Volt, hogy jártam szakkörre meg tanfolyamra, de oda eleve nem barátkozás céljából mennek az emberek és ott is ugyanúgy mindenkinek megvannak a saját barátai, így ilyen szempontból nem volt hasznos. A sportokban egyáltalán nem vagyok jó. A legtöbben a korosztályomban kocsmázni járnak, ami nem annyira az én világom, de tulajdonképpen ha lenne kivel mennem akkor lehet, hogy akár jól is tudnám érezni magam (Én nem szoktam inni, de alapvetően nem vetem meg, ha valaki szereti az ilyesmit. Persze, nem arra gondolok mikor valaki minden hétvégén hulla részegre issza magát.) Egyedül nem mennék mert nem lenne semmi értelme, úgysem állna velem szóba senki. Ez egy kisváros szóval sok lehetőség nincsen....az utcán meg szintén nem fog leállni senki egy idegennel. Viszont egyedül vagyok és sosincs társaságom, a suliban is és otthon is mindig csak magányosan, egyedül ücsörgök és hiába vagyok egy félénkebb vagy visszahúzódóbb típus, nekem is hiányzik, hogy valakivel tudjak beszélgetni meg találkozni.