Miért csak lelki szemetesládának használnak?
Állandóan az van, hogy én mindig mindenkit meghallgatok, de sosincs viszonzás. Sose kérdezik meg, hogy és amúgy velem mi van, mintha nem is érdekelne az senkit sem.
Lényeg, hogy én meghallgassam más problémáját, de velem már nem kell törődni.
Ha meg mostantól ignorálnám ezeket az embereket, totális magányban tölteném az életemet, mert biztos nem is hiányoznék nekik.
Mit tegyek?
Én is hasonlóan érzek. Azokban a társaságokban ahol eddig megfordultam ugyan ez volt a helyzet.
El akar mondani valamit az ember és tök nem a kérdésre válaszolnak, hanem csak annyit mondanak, hogy "Én lesz@rom az ilyeneket", vagy "Ne kattogj ezen!", vagy "Sz@rd le!". Még csak rá sem néznek az emberre, csak úgy félvárról mondják.
Sajnos nem tudok mit tenni én sem.
Utolsó előtti: igen, erről beszéltem én is.
Félvállról sziszegik oda az embernek a közhelyes hülyeségeket, és akkor érezzem magam megnyugodva.
Tudják, hogy milyen vagyok, évek óta ismerjük már egymást. Azt is tudják, milyen családban élek pl, mégse szoktak mondjuk arról se kérdezni, hogy otthon mi a helyzet.
Nem tudom. Lehet nekem nem valók az emberi kapcsolatok.
válasza:Szerintem meg örülj neki, hogy ez a helyzet. A Dunára senki sem hord vizet. Magyarul: egy búvalbaszott, siránkozó embernek senki sem kezdi el felsorolni a problémáit. Panaszkodni csak az örök optimistának szokás.
Hosszú időbe telt, mire erre rájöttem. Harminc is elmúltam már, és azóta (most 56 vagyok) másképp viszonyulok ezekhez a dolgokhoz.
Tudod, a magunkfajta nem veszi annyira véresen komoly tragédiának az élettől kapott pofonokat, és ebből mások azt a következtetést vonják le, hogy nekünk nincs is problémánk, vagy ha van, remekül meg tudjuk oldani őket.
Pedig a probléma olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki nem kíváncsi a máséra. Szóval, csak hagyd őket siránkozni, de te ne állj le versenyezni velük. Ebben nem nyerhetsz. Te sikerembernek vagy elkönyvelve, élj ennek méltóan.
Öhm, szerintem rám ez nem vonatkozik.
Én sajnos pont hogy nagyon pesszimista vagyok, és ezt tudják is rólam.
Viszont jó hallgatóság is vagyok, és múltkor az egyik barátom/"barátom" azt is mondta, hoyg nekem pszichológusnak kellett volna mennem ,olyan jókat mondok.
Szóval szerintem ez az oka, hogy nekem mondják ezeket, és nem az optimizmus.
Nem is azzal van gond, hogy mondják, mert szívesen meghallgatom, csak jó lenne, ha irántam is érdeklődnének.
Mert most így elég értéktelennek és szánalmasnak érzem magam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!