Ciki a barátnőimtől pénzt kérni azért mert kisminkelem őket?

Ha a saját sminkcuccaidat használod hozzá, akkor illene valahogy visszafizetniük, ha mást nem hívjanak meg vacsorára vagy valami. Vagy ha hozzád mennek bulizni, illene vinni egy üveg bort vagy kaját. Én mindig viszek magammal italt, ha máshoz megyek vacsorázni/inni stb.

Legközelebb ha mennek, csak úgy hétköznapian ejtsd el nekik, hogy oké, ti hozzátok a bort, én rendelem a pizzát vagy valami, hátha leesik nekik.

Ne haragudj, de nem véletlenül adtad meg azokat a kulcsszavakat és nekem is egyből ezek jutottak eszembe... Miért jó ez neked? Miért nem lépsz valamit?

És tudod jól, hogy itt nem a pénzről beszélek...

Kedves kérdező, én azt látom megfelelőnek, ha kiállnál magadért!

"Mert egyebként nem élősködők."

Ezen a mondatodon akaratlanul is elmosolyodtam, értsd: keserű mosollyal...

Tudod mit mondok neked?Jó embernek tűnsz, csakhogy hagyod magad kihasználni! És ez baj! Mert így nincs egensúly Nem tudom, hány éves vagy, de ha mártír maradsz, akkor mire 30 leszel, örülhetsz, ha nem leszel depressziós, lelki sértült amiatt, hogy csak gyűlik, gyűlik benned, hogy visszaélnek a jóságoddal, és te nem tettél ez ellen semmit...

Az egyensúlyi helyzetetre kell törekedni.

Szóval elmondom, én hogyan állok már hozzá ilyen szitukhoz, és NEM szülői, rokoni környezetre gondolok, mert az kényes, összetett ügy általában, rengeteg, régóta gubancolódó szál bonyolíthatja...

Szóval baráti szituk esetén mondom el véleményem, amiről a kérdésed is szól:

"Mert egyebként nem élősködők."

DE! Azok! Ha így áll az ábra, amit írtál róluk, akkor élősködők!

Valahol kommentben említetted, h ráadásul te nem jársz hozzájuk. Ezt mindjárt sejtettem! De ha járnál is, te szerény lennél ott, és gyanítom ,h kitakarítanál a vengédváró barinőd helyett is akár...

Valahol megértem, bennem is van ilyen hajlam. Ez bizonyos esetekben még rendben is volna, de ATTÓL FÜGG...

Függ attól, hogyan reagálnak a barátok, általánosságban ki kinek mennyit segít, mennyire szociális, résztvevő a többi fél. Ezt meg te tudhatod, hogy éveken át mi a tendencia. Nagyjából jelezted, hogy te vagy inkább csak az odaadó fél, ez igy nem oké. Szép tőled, de magadra is kell gondolnod!

Nézd, én a helyedben a következőt tenném, most vedd úgy, mintha nő volnék, tehát én hetero pasi vagyok, utálom a sminkelést, sőt, a festett női arc se tetszik, de most a helyedbe képzelem magam:

"Csajok, kkk drága a smink cucc, ha összedobjátok, én ingyen kisminkellek titeket. Érdekel az ötlet tieket? Nálam összeröffenhetünk buli előtt. Na? :)"

Jönnek hozzám, és , tegyük fel, nem létminimum alatt élek, meg tudom kínálni őket EGY KIS itallal. A gesztus a lényeg, nem az, hogy kiigyák a lóvém. Ha egy vendégem élősklödő, akkor ürüggyel leszerelem legközelebbtől, nem jön hozzám többé, mert nincs benne kölcsönösség!!

Én pl volt, hogy ingyen babysitterkedtem egy családnál. Semmit nem kaptam, se kaját, se pénzt, de fizették a rezsimet és nem kellett szállásra költenem, nem kellett albérletdíjra költenem. Ilyen helyzetben simán megengedhettem magamnak, hogy pl többet használjam az áramot. Miért ne! Ez ne mvolt részemről élősködés, mert a helyzet ÖSSZKÉPÉT tekinte én minimum annyit adtam ,mint a család nekem. Pláne hogy pedagógus vagyok, tehát nem útszéli babysitter, hanem szakember.

Egész más az, ha XY barátom IS megengedhet magának anyagilag még többet, amikor engem hív meg, és én IS megengedhetem maganak, hogy ne csak némi kis itallal kínáljam, de a túlköltekezés CSAK akkor működik, ha az ÖSSZES összegyűlt vendég is, és én is állunk anyagilag olyan szinten, és ők is átlag kb annyiszor megvendégelnek engem, mint én őket.

Egy ismerősöm, találóan ezt úgy fogalmaza meg: "körbe jár a pénz".

Kvázi mindenki nullára jön ki, mégis családias / testvéries a hangulat, és "számíthatnak" egymásra a felek. Jó esetben a "számítani" szó elég esetlen, pontatlan, de most nem jut eszembe jkkifejezőbb.- Olvass a sorok között, kérlek. ;-)

Ne hidd, hogy ez elvárásra építés! Én is vagyok olykor sajnos olyan h. lye , hogy adom, amit csak bírok, még a kevésből amim van, is annak, akit érdemesnek találok arra, hogy kiéljem az anyáskodó hajlamom, azonban rendszeresen visszaéltek evvel! Tanultam én is e hibámból.

Ez tehát NEM arról szól, hogy elvárással adok.

Elvárás nélkül adok, ha nem kerülök ezáltal olyan helyzetbe, h szívják a vérem.

Ha viszont szívják a vérem, mint a te szitudban, akkor A MIHEZTARTÁS VÉGETT fogok úgy eljárni, hogy egyenlőség legyen. Csakis azért, hogy legyen tartásom és éreztessem ,hogy én szívből adok, de ácsi, van egy határ, nem engedem kihasználni magam!

Ez tök más ahhoz képest, mint amikor az ember számítgat, agyal, hogy "aha, a Gizitől ezt kaptam, akkor én most ezt adom, na majd utána megelőzöm, h lekötelezett legyen nekem, aztán majd ha ő nem ad, akkor piszkálgatom és igy, meg úgy kiszámítom".

NEM. NEM ERRE gondolok! Mert ez már számítás, amit utálok!

(Vagy legalábbis ez minimum kereskedelem, csere-bere.)

Én csak azt mondom, h legyen az ember odaadó, de amikor már MINIMUM ENYHE jele van, hogy kezdenek kihasználni, akkor elkedzem hosszú távon "meterségesen" kiegyensúlyozni a helyzetet. Valaki elkezd vámpírkodni? Oké, szép fokozatosan lekoccolom...

Mint látod, az egyensúlyhoz azonban MEGELŐZÉS IS hozzátartozik:

"Csajok, és tutira kisminkellek titeket.. csak egy ötlet, részemről. Hm? Tetszik? :) Akinek tetszik, ha összedobják a nyersanyagra a lóvét, én szívesen ingyen kisminkelem azokat. Na, jó buli? :) Gyertek, szeretettel várlak titeket, buli előtt iszunk egy kicsit, aztán smink és hajrá! :)"

Szerintem kb ez az ideális hozzáállás egy ilyen helyzetben, mint a kérdezőé.

Ettől se rövidtávon, se hosszú távon senki se sérül.

A takarítás oké. A lakásod. CSAKHOGY... Nem egyensúly az se, ha mindig csak nálad jöttök össze! Hogy mindig te adsz nekik, egy kis sminkes munkád, egy kis itallal kínálás részedről, egy kis ez, egy kis az, még te is takarítasz... sok kicsi sokra megy...

Őbennük meg sose mozdul meg az odaadás iránti vágy, hogy viszonozzák?

Sose mozdul meg a lelkükben, hogy "Tök rendi a barinőm, milyen figyelmes, törődő, fogalkozik velem... milyen jó érzés lesz nekem, hogy meglepem őt, és én is megvendégelem majd :)" -HA EZ NEM JELENIKmeg egy barátban, akkor gyanús, hogy ő élősködő.

Persze nem ennyire mereven felállítható az ideális helyzet, ez csak egy vázlat. Rá kell érezni. Mert ugye van barát, akinek nincs saját lakása, szülővel lakik és gáz ott összejönni, stb... De mindig meg lehet találni az egyensúlyt, hogy kölcsönösség legyen, anélkül, h elvárnánk egymástól!

Gondold végig , ki mit miért tesz, mire mennyire szorul rá, mennyire érthető és hogy ő mennyire törekszik az ő lehetősége keretein belül arra, hogy ő is odaadó barát legyen! Ez a lényeg!

Nem barát, aki csak kihasznál!

És nem feltétlen anyagilag kellodaadónak lenni! Tegyük fel, vagy egy létminimum alatt élő barátom. Tegyük fel, h jól keresnék. Akkor miért ne hívnám meg őt időnként pl kajára? Na de neki nincs pénze. Na és? Ha látom rajta, h ő is odaadó, akkor tök mindegy,h ő mi módon odaadó!

Én se pont anyagias okoból hivmnám meg kajára, hanem mert látom h éhes, és megindítja az érzelmeimet, h ez biztos jól esne neki, szóval a törődésem a lényeg. Ha ő nem energiavámpír, akkor ő is akar önként, szívből odaadó lenni! Nincs pénze? Na és... Érzelmeken át bárkinek van erre módja.

NEM a hízelgés az odaadó érzelem! Ismerek oylanokat, akik azt hiszik, ez a viszonzás! Tévedés!

Én nem várnám el tőle a viszonzást. De ha azt tapasztalnám, hogy ő csak kapni szeret, és nincs benne odaadás, akkor miféle barát az? Ha nincs pénze, akkor meglep valami figyelmességgel, akármivel. Tökre nem érdekel, hogy adjon ő is, nem maga az a tényező a fontos, hogy ő is adjon, hanem az, hogy kimutassa a szeretetét!

Aki szeret, az nem élősködő. Én ha azt látom, hogy valaki viszonozza az odaadásomat, akár még annál is többet adok neki! Adtam neki valamit, ő viszonozza, és erre adok neki megint, lehet h már 2X annyit! Mert jól esik ,h ő is törődő és még inkáb törődő leszek vele, adott esetben, mert esélyesen SZÍVBŐL ezt vátja ki belőlem h ő is szívvel él!

Szóval tökre nem érdekel, hogy mit kapok vagy h kapok-e egyáltalán.

(A VÉSZHELYZET AZ MÁS! Egy barát húzzon már ki az olyan slamasztikából, amibe önhibámon kívül kerültem; pl betartom a kreszt, egy idegen autós meg nem, az nem az én hibám, a barátom meg nem látogat meg a kórházban ,és nem segít? Hogy van ez??)

Az érdekel, h van -e neki is szíve, vagy csak nekem... A GESZTUS megmutatja ,hogy szeret-e engem. Mert ha én szeretek valakit, akkor hogy néz már ki, hogy ő csak röhög a markában ,hogy ellátom szeretettel, akár anyagiakkal - és "háháhhá, micsoda lúzer" hozzáállással csak elvár, kihasznál...

Én szívesen adtam , amit tudtam, de ez nem egyensúly, ha kihasznál... A barátomnak nem a rabszolgája vagyok és nem az inasa! Holott én önként és örömmel kiszolgálom őt, elvárás nélkül. De nem hagyom, h röhögjön a hátam mögött, h le tud engem nyúlni és kihaszálni engem. Az nem barát.

Javaslatom lényege tehát, hogy teremts egeynsúlyt, állj a sarkadra, kedves kérdező! :)

Szeretettel:

30+/F

nem kell, hogy élősködni akarjanak, lehet (de vajon biztos?), hogy nem direkt csinálják. de attól még, hogy nem tudatosul bennük, hogy téged ezzel megrövidítenek, a végeredmény attól még az, hogy élősködnek rajtad és potyáznak a sminkes cuccaidon is, meg a konyhádban is. ezen pedig maguktól nem fognak változtatni, csak ha te ráveszed őket.

értesd meg velük, hogy ez marha sokba kerül és nem győzöd, úgyhogy nekik is be kell szállniuk.

ha te nem iszol kávét, akkor ne vegyél, ne legyen otthon és mondd meg nekik, hogy a kávé piknik alapon működik, aki kávét akar inni, az hozzon magával. a piával is így szokás normális házibulikban. mindenki hoz magával, amit inni akar, így jut mindenkinek.

a sminkelésre meg vagy találj ki egy árat, hiszen ha ez lesz a szakmád, akkor abból fogsz élni, hogy beárazod a munkádat, ami nyilván tartalmazza az alapanyagot is és nyilván a benzinkutasok haverjai se tankolnak folyton ingyen...

ha meg nem akarsz velük pénzzel szórakozni, akkor osszátok el, hogy mikor ki mit vesz meg, hogy mindenkit ki tudj sminkelni és akkor lesz miből sminkelni őket. ha felvetődik, hogy esetleg azokat a cuccokat máskor is használod és nem csak őket sminkeled vele, akkor mondd meg, hogy aki hozta elviheti, így biztos nem használod másra, ő meg azt csinál vele, amit akar, hiszen magának vette.

persze ha úgyes vagy, akkor kitalálsz valamai diplomatikus közlésmódot, hogy ők maguk akarják így, ez sokkal célravezetőbb, mint konfrontálódni. mert ugye a jó diplomata úgy küld el a fenébe, hogy alig várd, hogy indulhass...

(Kedves előző,

csak zárójelben idézlek:

"nem kell, hogy élősködni akarjanak, lehet (de vajon biztos?), hogy nem direkt csinálják. de attól még, hogy nem tudatosul bennük, hogy téged ezzel megrövidítenek"

Ez elég valószínű, épp ezért nem tettem hozzá a hosszas gondolatmenetemhez, mert majdhogynem evidens, ez van a pakliban leginkább.

Nyilván elég nagy baj az is, ha huszonéves emberek nem fogják fel, nem tudatosul saját magukban, hogy élősködnek.

15-ös voltam.)